marsissus blogja

Repedésekbe vésni írásokat, nagyon nehéz, ha már körös-körül, mindenütt, csak puszta repedéseket lehet itt látni, és találni a falak homlokzatán. S most melyik repedésbe írjak..?

…s ha még ki is választanám… vajon, hogyan is tűnhetne ki, az írásokat… az írásomat rejtő repedés, a megannyi – hasonló… s némán tátongó és szürke – további hasadékok közül?

Ámde másképpen gondolva el… repedésekbe vésni írásokat könnyű…! …ha már körös-körül, mindenütt – csakis létező repedéseket látni, a környező falak, lehámló felszínén… (Lévén, így bárhová, s bármennyit írhatunk…) Hisz’ repedés, repedés hátán… a választék – már-már szemkápráztató!

Mégis, e tengernyi repedés közepette járva, már elvész… és jelentéktelenné lesz, s elárvul a szó is… mert elárvul a jó is…

    Repedésekbe vésni írásokat… ezért fölösleges… ha már körös-körül, - mindenütt… csakis repedéseket látni. Ha egyik is, másik is, ugyanúgy ’hasadt’; felrepedt, s széthullásra vár…

Hiszen kiért, kinek, s mégis kiért sikolt?

Vaj’h - talán majd épp egy repedés fogja befoltozni tudni, s kijavítani a másik – hasonló repedés, eleve is meggyöngült, erejét, reménylő titkait, álmait és hitét?

    …s én mégis, íme: Csakis – és változatlanul – e repedésekbe vések írásokat. S éppen, hogy most, és éppen ekkor teszem… Amikor már MINDENÜTT, és körös-körül, csakis és kizárólag repedéseket lehet látni a falainkon… az álmainkban… a lelkünkben… zsigereinkben… S azokon a falakon is, amelyek nem hogy védeni nem védenek többé minket itt már tovább, de egyenest kizárnak… és bezárnak;  gátolnak és elrekesztenek. Pedig… már maguk is – repednek… s nagyon is… hasadnak…

Épp ezért hát tudom… s egész bensőmben ezt érzem… egy napon – rettentő robajjal, fognak leomlani…