Epilógus helyett: " betiltott szabadvers"

Még kereslek...

Hiisz' hiányzol!

Hol vagy most...?

Én Szeretlek!

Mért lett ez így? 

De eltűntél...

Szád, néma lett -

S a nyár, 

ma már a tél...

Ó, mi lett a jó?

S bár várlak itt...

Szomjasan -

Hogy merre vitt

A sors...

Már tétova lét...

Hogy mindez mért változott...?

Bár tudnám -

De lásd: hívnálak még..

Szólj nekem! 

Hogy csak egy béna tett

Bújik fenn

Valamely fellegen...

Mely' mért sötét...?

Titok.

Ám  istenben én

Nem hiszek.

De te benned

S Te érded, már bármiket

Megteszek...

Csak kérned kellene!

S bár, halálom

Nem álom -

A boldogság

Romjait,

Tebenned találom

Ott, az utolsó napon.

Hol féltelek,

Ám lelkedre

Rálelek -

Hogy megóvjam!

E tébolyult világban.

Hisz', harminc év -

Éppen ott,

Harminc érv 

Is lehetne -

megbízni

Az adott, közös pillanatban..

Együtt és egymással!

Egymásért

Tudással

Elhinni -

Jó ez így.

Mégis itt,

Még NEM Vagyok

Önmagam.

Nélküled -

Elhagyott

Törmelék leszek.

Ha hiszed hát

 S még elviszed.

...cserepét - 

A Szívedben

Tán elteszed majd

Legméltóbb helyére  majd... Vissza.

Mert te néked

Itt vagyok.

S míg a világ vilag marad

Én megfagyott

Testőrkén várom azt,

Ahogyan újra majd kiolvaszt

Mosolyod. 

S szép szavad 

Egy napon,

Talán majd - megbocsát.