marionett blogja

Ezt is megértem, borzasztó finoman, tudtomra adták, hogy az egyik versemre más is igényt tart. Mármint, hogy Ő alkotta.
Persze ! Biztos is....Egy nagy frászt.!!!
Megkínlódtam a verssel. Mindig piszkozatokat írok. ha eszembe jut egy mondat vagy egy arra rímelő sor,még a zuhany alól is kikiabálok.
-Papaaaaa!- ird be lécci a füzetembe. S csak gyorsan kikiabálom.
Ö szorgalmasan bevési. Azután egyszer csak hosszú vajúdás után elkészül a vers
Lehet, hogy nem egetrengetőek, de szívből jönnek. Nem egy Ady, József Attila, vagy Petőfi, de nem szabadvers,  amibe minden belefér.  A lócitrom a különböző szerveink stb.
Élénk a fantáziám mondták már sokan. Sok novellát és folytatásos kisregényt is írtam már.
 A Pupucsinták .  cimű csak félig van meg. Sajnálatos módon a sógornőm nem tudta lementeni a régi
 Gothártról. A Görbe -körön pedig már nem lehetett. No ez elszállt. A poeton megjelent verseim talán mind bekerültek a nagykönyvembe igy nem vesznek el.A cetliket egy pár hónap után eldobom.A Poet versoldalára többé nem megyek. Fekete napokat kerülöm, nekem ne okozzon senki olyat.
Én nem bántok meg senkit, nem mondom, hogy ne írja le a betűket melyeket tőlem átvesz. Teszem azt az egész abc-ét.
Volt rá példa, hogy egy-egy verssoromat máshol láttam. Engem nem zavart, föleg más szövegkörnyzetben.

 Érik a galagonya pl. kék az ég, hull a hó, ablakomból nézem a kinti világot, úgye érti a kedves olvasó miről beszélek.
 ezeket más nem írhatja már le ha versbe szedem csak én???

A rimfaragó haragos,
Ráfogták,vers"lopós."
Ezt én nem türhetem
Más tollával sohasem
Biz én nem ékeskedem.
Utjában kinek volt...
Ez biz egy nagy talány
Megtudod te öreglány.
Haragod nem marad el.
Biztos nem egy haver.
Vissza is sül el a fegyver...

Kipp-kopp, én zajt hallok a konyhából,
még félig álomországot járom.
Kezem a másik párnára teszem.
Unokámnak csak hűlt helyét lelem.

Mikor Nagyapa ,reggel elsiet,
bekúszik ágyába a kis Kolett.
Alszik még egy jó nagyot mellettem,
máskor kelek, reggelit készitem.
*
Most érzem a kávé friss illatát,
hallom egy kis papucs kopogását,
Várok csendesen, csukott szemekkel,
halkan szól most: Mama Itt a reggel!

Kezében tálca, csészében éppen,
kávé gözölög,vaj ,kalács szépen
tálcára rakva, és elém tartja
S már mondja: Jó étvágyat Mama!

János ha berúgott, mint az atom, akkor dalolgatott először csak csendben, majd egyre hangosabban. Sokszor kocsma zárás után tért haza, az ő Mariskájához. Ez úgy, tizenegy óra tájt volt. Ilyenkor persze már minden "rendes" ember alszik,hogy másnap frissen, kipihenten mehessen dolgozni.
A mi Jánosunk ezzel mit sem törödve,végig dúdolta , dalolta, majd orditotta az utcákat. A hangerő akkor hágott a tetőfokára mikor az utcánkba beért. Nem ám szép népdalokat és nótákat gajdolt. Nem! -nem! Ő találta ki a munkájáról /utcaseprő volt/
az ő Mariskájáról, aki egy igen törékeny csöpp asszonyka, éppoly csöpp kis ésszel, s nagy szorgalommal. A szorgalom mellé, nagy szív is társult. Az utcabeli gyerekek örömére. Az első érésű gyümölcsöket, mindig szétosztotta közöttük.
Szerette a gyerekeket, és az időseket is . Azoknak is vitt éven át, egy -egy almát, barackot, szölőt, idénytől függöen.
Hétvégeken, amikor az Ő Jánosa, elindult "tankolni", mielőtt elment Mariskának mondta "Manemrúgokbehiggyénekeeeeeem! szerelmeeeeem, Mariskám!" De azután mégis mindig sikerült neki valahogy. Meg itatták is a kocsmabéli huncutok, mert jó nagy marhaságokat beszélt, néha eljárta a "medvetáncot" ezért italt rendeltek neki. Tánc közben, körbe locsolta a z úri népet. Ebből a pincérek nem kis ügyet csináltak. Jánost, ilyenkor bezárták a göngyöleg raktárba. Jónazódás céljából.
-Ha kialudtad magad kijöhetsz. Persze a "huncutok" alig várták a mámor vesztést, hogy újra berugassák, mint azt a bizonyos albán szamarat.
No, visszatérve Mariskára, ö sem vetette meg az italt, Elindult ünnepnap, szépen felcicomázva ,zsabós blúz kék szoknya , ünnepi kendővel hátrakötve a haja, csak úgy menyecskésen.Bár már nem volt fiatalka, túl a hatvanon.
Minden házba betért, ahol öregek laktak. Hozott vödröt, síkakefét /ahogy Ő mondta/ meg a felmosórongyot.
Minden kisöregnél megsíkálta a lépcsőt,meg a küszöböt., ez a müvelet,mindig szombati napra esett.
Mondván, ha az ÚRJÉZUS erre jár .- "maj' tunni fogja," Mariska járt itt, hogy tisztán lépdeljen be a házba az ÚR!
-Na! Kedves Kató néni! Kap -é a Mariska fizetséget.-kérdezte miután elvégezte a síkálást.
-Persze lányom! Hogyne ., és megtöltött neki,egy háromdecis poharat borral. A bor hideg volt,az idő meleg.
Mariskának meg jó "huzatja" volt. Egyszuszra megitta a bort. Sikerült pityókásra innia magát. Énekes egy pár voltak ezek, .
mármint a Mariska és a János, Az asszony is szerette a hangját kiereszteni, operettekből énekelt, hol ebből hol abból.
Egyet dalolt,kért még 5 forintot/ 70-es években/ azután az ajtó elé löttyintette a vödréből a vízet,és már ment a következő kuncsafthoz. Ott is síkált egy keveset, majd megitta a borocskát, trillázott egyet,addigra már túl volt a negyven cseppen, ahogy mondani szokás. Még egy helyre betért az utcában. Azután hazament megmosta a kezét, és úgy dÍszes ünnepi ruhában lefeküdt aludni. Olykor János korábban jött az ívásból. hazáig énekelt .
Mariskám angyalom,
drága kis asszonyom.
lépted nyomát imádom,
Kezedet megcsókolom.
Hazaért,egy darabig csend volt. Miután eljutott a tudatáig,hogy a felesége is be mert rúgni, üvöltve úgy el tángálta, némelykor, hogy a szomszédok mentek megnézni .él -e még a csöpp asszony.
Történt egyszer egy téli napon, hogy rendőrök hozták haza Jánost. Arccal lefelé húzták a hóban ,mert lábra nem tudott állni.
Utána pár hónapra ,valahogy megcsendesedett. Hanem egy napon, elhaló hangon kiabálást hallottunk. Segítséééég!
Segiiitséééég! Kirohantunk,az utca két oldalára kotorták a havat  ami bizony jól összefagyott. Farkasordító hideg volt.
Felkapcsoltuk a villanyt és körbenéztünk. Sehol senki! -és csend. Bementünk a lakásba. Kisvártatva ismét : Segííííítséééég!
Ennek már a fele sem tréfa! A férjem kiment és végigjárta az utcát. Az egyik hókupac mögött meglátta Jánost a derengő fényben vérző fejjel.Én mindig féltem a részegektől /kiszámithatalan viselkedésük miatt/oda sem mertem menni. Tükörjéggé fagyott a hó. Szegény párom, megszenvedett János hazakisérésével. Az úgy dülöngélt, hogy majd el rántotta a férjemet is.
Végre beértek a házba.Hát ami ott uralkodott az leírhatatlan. Persze azt elfelejtettem , hogy Mariskája akkor már a mennyből
figyelte az Ő Jánosát. Mert nagy valószínűséggel, az egyik verésbe halt bele. Hosszan volt kórházban. Az "itatói" közül egy sem látogatta meg... János attól kezdve még eszementebb módon ivott. Büntethető nem volt mert nyilvántartott pszhiátriai beteg volt. Aki nem felel a tetteiért.
Végre János csizmáit lehúzta a férjem, az oldalára forditva lefektette / Rókabőr miatt/ Betakargatta az összes ott található
takaróval, és rácsukta az ajtót a kapuját egy kővel kitámasztotta nehogy kinyissa a süvöltő szél. Nem volt nyugodt éjszakánk. Főztem reggel korán egy jó zöldséglevest és átküldtem a párommal. Kissé félve ment a lakása felé, vajjon él -e még? Már ült az ágyon és a fejét masszírozta, szédült, Kíhivtuk hozzá az ügyeletet, el is vitte a mentő az eséstől agyrázkódása volt. Mikor kijött.a kórházból hetekig hálálkodott. Megmentőm!!!- mondta ha férjemmel találkozott.

Egy napon a János háza elött teherautó állt . Rozzant kis bútorait pakolta két fiatalember. Mikor kész voltak János csengetett állt a kapuban könnyes szemmel.
-Búcsúzni jöttem - mondta.
-Hát hova-hova? -kérdeztük.
- Rokonokhoz!- vidékre.
Ezzel egy fényképet adott át, a hátuljára az volt írva "Megmentőimnek."
Mariska és János mosolygott ránk a képről fiatalon. Azóta nem hallottunk semmit felőle él-e hal-e.
Ha éjszaka, gajdoló részegek énekelnek a környékünkön, eszünkbe jutnak néha.

Szikrázóan sütött a nap. Gondoltam gyalog sétálok le a hegyről a piacra. Öt buszmegállónyi mászka. Kibírom,remélem.
Lankás úton fel, majd lépcsőn le, majd lejtős utca, Kálvária utca. Amint leértem,szemben a gyönyörű, Alsóvárosi templomot láttam. Kedvem lett volna bemenni,egy imára. Sajnos zárva volt. Mint általaban manapság minden templom. Félnek, félünk ,
mindnyájan. Tolvajok rablók, drogosok, mind kihasználják a mai laza viszonyokat, melyek a lebukásnál a börtönökben manapság uralkodnak. Haway, dizsi, napszemüveg , vitamin. Egy nincs a "laposüveg."De előfordul, hogy azt is becsempésznek furmányos egyedek. Ha bejut a drog.akkor mi az a kis pia? Jó pénzért mindent. Szóval a tolvajok miatt, az
ima ma elmarad. Ők meg szuperül érzik magukat a "böriben"-hogy idézem nemzetünk "híres énekesnőjének" kedvenc becézését eme intézményről.
Gyors léptekkel eltünök a templom közeléből,nehogy a kamera látószögében soká időzzek.Még bekaszniznak

Szóval irány a piac! Hipp-hopp már ott is vagyok. Friss az árú mindenhol és "hatalmas" árak. Cartelben vannak ezek?
Mindenhol egyforma árak. Végigsétálok és tényleg! Na mindegy, ha már itt vagyok. egy kis karalábé, karfiol, káposzta,retek pirosló kápia paprika,a lila padlizsán, a zöld uborkák, a narancsok és almák , na még egy kis sárgarépa, micsoda szinek. szinkavalkád. Ebből egész héten tudok, a családi asztalra finom ételeket. varázsolni A kosaram súlya nem semmi, de hazafelé, hegymenetben már a busszal megyek. A megállótól már pár lépés és otthon vagyok.

Szeretem a nyüzsgést, de jobb otthon, a mi kis csendes utcánkban. Ahogy éppen erről elmélkedtem. Hirtelen gyereksírás illetve vísitás, hasított az amúgy sem csendes piac forgatagába Körülnéztem azt látom egy férfi, egy kisfíút egyik karjánál fogva felemelve tart és üti a fenekét. A gyerek úgy leng,mint egy inga. Senki nem avatkozik közbe. Csak dermedten néznek.
- Bélaaa neeeee! Mit csinálsz? Neee! Ne tedd ezt. Azért az egy banénért amit kért? Eszednél vagy?!
-Kussoljál! Amilyen hülye vagy, meg is vennéd neki igaz.? Tölem meg sajnálod, azt a pár pohár sört? Te szemét!
-Pár pohár?- kérdezte a nő. Mindennap részeg vagy.  Csinálod itt a cirkuszt.
A férfi most elindult a zöld faház felé, mely a piac végénél volt. Látszott most sem józan.De célja felé, az ívó felé ment.
Közben magában motyogott. Ezek azt hiszik, mindenre elég az én munkanélküli járadékom. Na persze, majd ha fagy. Banán!?
-Persze majd banánt, még mit nem! Na! -várjatok csak. Ezzel hirtelen megfordult . A fiatalasszonyka, a babakocsit tolta maga elött. Benne egy édes kicsi lányka. Az asszony sovány volt, meggyötört. Látszott a ruháin, hogy jobb napokat élt, de minden most oly avíttnak látszott rajta. Bizonyára sok mosástól. Szürke volt mindene, az arca is. Az egyik árus épp egy pár darab szép banánt adott a nőnek, egyet pedig a még mindig síró, öt év körüli fiúcskának a kezébe nyomott. A kisfiú köszönte szépen,éppen meg akarta tisztítani, amikor ott termett az apja. Akkora pofont adott a kisfiúnak, hogy a feje majdnem lecsavarodott a helyéről.
Jézusom! - kiáltottam ijedten. Egy teremtett lélek sem állt meg, nem szólt. senki semmit....
Részvétlenek az emberek, és félnek.
- Nem koldus a fiam! -üvöltötte a férfi
A gyerek reszketett a félelemtől. A következő ütéstől, a földre zuhant és beütötte a fejét. Odarohantam, mert fel akarta emelni a férfi a gyereket a földről.
-Meg ne mozdítsa! -kiáltottam rá. A kicsi fiúcska, falfehér volt, remegett és csendesen sírt.
Bélaaaa! -meg vagy Te bolondulva megölöd a gyereket?
-Mit csináltál a Bercikével megint? Az asszonyka zokogott
Közben odaértem láttam, hogy a gyereknek erősen vérzik a feje, vékony kis piros csik folydogált a feje körül.
-Kérem segítsenek! -hívják a mentőket.
Ekkor a férfi, a gyerek kezéből kivette a banánt és lehántotta a héját, majd a kicsi lábához tette.
Persze odaadják a banánt a kicsiny, gyereknek, az meg elcsúszík rajta.
-Te is láttad Eszter ...úgye láttad!? Az anya egy szót sem szólt. A férfi mindenáron felemelni igyekezett a gyereket.
-Hagyja békén!- mondtam csendesen, de annál határozatabban. Ez a gyermek itt marad, mig ideérnek a mentők.
A férfi most fenyegető pózban,felém nyúlt.
-Kicsodaaaaa magaaa? Maga nem mondja meg mit tegyek. Ez az én gyerekem.Azt teszek vele amit akarok. honnan veszi a bátorságot? Csak elcsúszott.!!!
- Hazudik! Hazudik! -itt mindenki látta mit tett. Ezért nagyon megbüntetik,megértette.-mondtam. Látszott kezd kijózanodni.
-Eszter!- elmegyek Te intézd ezt a dolgot., "a gyerek elcsúszott! "
-Megértetted? Érted amit pofázok!!!
Ekkor, hirtelen kinyílt a hentesüzlet ajtaja, kilépett rajta egy kb. százkilós hentes. Hátulról hirtelen lefogta a férfit
Átkarolta a mellkasánál. Az mozdulni sem tudott. Pedig igencsak próbálkozott.
-Nem megy maga sehová!
-Engedjen el ehhez nincs joga mondta ijedten a férfi.-Meg vannak jegyezve mind, megértették. -orditott tehetetlen dühében
-Maga is meg van jegyezve, -szólt a hentesfiú és még szorosabban tartotta, a magából kifordult Apát.
- Na ! - most legyen nagyfiú! Könnyü gyerekkel és nőkkel szemben, erőt fitogtatni.
-Maga addig itt csendben áll, mig jön a mentő. Nem höbörög, megjegyezte? Főleg nem fenyeget senkit.
Ebben a pillanatban, szírénázás hallatszott. Majd egy újabb. Egyszerre ért oda a mentő és a rendőrség.
A férfit a rendőrök hátra ültették a kocsiba, ketten vele maradtak. A harmadik rendőr kihallgatta a piacon az árusokat ill. a vásárlókat.és természetesen engem is. Most aztán nekibátorodtak. Mindenki látott mindent, még azt is ami nem történt.
A mentősök, közben tették a dolgukat. Vákumággyat hoztak. Rátették a gyereket, rögtön mondták, hogy az biztos, hogy agyrázkódás érte. Az Anyát is gondjaikba vették, hiszen rázta a zokogás. Szinte az ájulás határán volt.
Összecsukták a babakocsit és a picivel együtt, beültették a mentőbe őt is .Az ajtókat becsukták. még pár percig ott voltak, majd szírénázva elindultak.
Kisvártatva a rendőrautó is elment. Egyből megjött mindenkinek a hangja. Hosszan taglalták, ki mit tett és mondott volna.HA!
Amikor kellett volna, bezzeg mindenki hallgatott. Kivéve a henteslegényt!
Bűnösök közt cinkos aki néma! Én nem éreztem magam cinkosnak.Nem akartam hallgatni az ott tartozkodók, öntőmjénezését.
Elindultam a buszmegálló felé nehéz kosarammal,a szívem még nehezebb volt...