marionett blogja

Ó te kedves "Fehér ember",
itt állnod a kertben,nem kell.
Kisüt a nap, fogyatkozol,
majd testeden eső dobol,

De jó lenne látni téged,
mikor tavasz jön el érted.
Nem is tél ez, minden nap más,
Rossz nekünk a napi váltás.

Reggel napfény, jó meleg van,
le a kucsmát, sálat gyorsan.
Este hó hull, nagy lomposan.
dideregve futsz, havasan.

Másnap szegény hóembered,
hűlt helyét is alig leled.
itt egy lábos, ott egy répa,
ez volt "Fehérember" orra.

Szomorú a gyereksereg,
évek óta mindig ez megy.
Hiába is mesélgetem,
milyen volt régen sok telem.

Tavaszig volt minden évben,
szép hatalmas hóemberem.

/Ez a versem más portálon is megjelenik/Bo/

Csillagszemű kicsi Noel
követ már kék szemeivel.
Rámosolygok a drágámra
a kicsiny dédunokánkra.
Most éppen hatvanöt napos,
nagy huncut, fogása szoros.
Kisujjam kékül, úgy fogja,
ujját ha éhes, már szopja.
Keres finom kis tejecskét.
Talál. Megtölti bendöcskét,
kicsit nyöszög' jön a büfi.
Csillagszemű megy aludni,
álmában látjuk nevetni..

ez a vers más portálon is megjelenik/Bo/

Cila az ebéd után pihenni akart. Nem szólt Attisnak apja és a közte lévő konfliktus miatt. Nem akarta, hogy Attisnak apjával bármilyen vitája legyen miatta. Hamar elaludt. a sötétitő függönyök be volt húzva,igy  hosszan tudott aludni,a félhomályban
Arra ébredt, hogy a fiú csendesen, benéz a szobába.Már félhomály volt. Mindig is igy reagálta le a stresszt. Kialudta, azután próbált nem foglalkozni a továbbiakban az üggyel.
Most is ez történt . Felkelt, mosolyogva, széthúzta a nehéz brokát függönyökett. Attis most mögé lopakodott és belecsókolt a nyakába. Cila megborzongott, gondolta, akár itthon is maradhatnák,milyen szép estét tölthetnénk együtt.
-Van kedved Siófokra bemenni?-kérdezte Attis.
-Jó ! Super! Legalább egy kicsit lazulunk.
-Ott lesznek Zoliék is Renivel. A Omega koncertre vannak jegyeim.
-De jó, birom a zenéjüket.és öket is. Gyorsan átöltöztek s már indultak is az állomásra.
Amint közeledtek a vasúti átkelőhöz, Cila Attis apját látta a kocsijával elhúzni mellettük., egy csinos fiatal lánnyal volt.
Ja! ühüm. Ez a kolléga. Hm-Hmmm! A fontos munka! Az államtitkár úr ettől volt olyan feszült a diskurzusuk alatt.
Attis is látta, nem szólt semmit csak a szemében látszott az a furcsa kis éles villanás, ami akkor szokott történni, ha megbántódik valami miatt. Próbálta mutatni a jobbik arcát, humorkodott,de bizony nem volt az igazi. Nagyon erőltetettre sikeredett.
Na, jó kis esténk lesz, gondolta Cila.
Mielőtt felszálltak a vonatra, vettek két üveg Baccardit, narancsos volt,a kedvencük.A vonat pontos volt még egy kocsit mögé kapcsoltak olyan sokan voltak az állomáson.Hiába, népszerű zenakar tart koncertet ma este.
Felszálltak, nem is kerestek ülőhelyet,ugyanis olyan zsúfoltság volt,mozdulni is alig tudtak.


Cila már a vonaton kiszúrta, hogy egy rosszarcú fazon, nagyon fixirozta. Próbált nem oda nézni, de a férfi arcán egy mély sebhely húzodott végig a bal arcfelén. Nem lehetett nem ránézni. Csúnysága odavonzotta a tekintetét.
-Mit bámulsz kérdezte a férfi? Nem láttál még fehér embert? -kérdezte gúnyosan.Eszméletlen hangon röhögött.
Cila nem felelt. Próbált nem arra nézni. Attis nem hallotta a beszélgetést , mert összetalálkoztak Zolival és nagy tárgyalásban voltak, valamilyen müszaki ügyben..Eléggé feszült volt még Attis, nem szerette volna ,hogy valamilyen konfliktus legyen ezzel a pasassal.
Reni kicsit molett formás lány volt, megakadt a férfiak szeme rajta, Ő ennek tudatában kicsit kihivó dekoltázsával és a nem éppen hosszúnak mondható szoknyájával,eléggé közönségesnek látszott. Cila tudva tudta, hogy nem ilyen. Próbálta elterelgetni a sebhelyes közeléből. Az csak nem nyugodott. Különböző kétértelmű dolgokat mondott. A haverjaival primitiv módon röhögtek, szinte nyeritve.
A pasas most már a haverjainak tartott előadást róluk, az ő általa bombázóknak titulált lányokról.
Attis egy darabig türte, azután elszakadt a cérna.
-Van itt elég csaj aki facér, miért pont velük szórakozol.? Mire beérkeztek Siófokra,izzott a közöttük a levegő.
Amint elhagyták a Siófoki állomás épületét, már ment is a bruszt, De még csak szóban.Azután történt valami ami meghatározta a továbbiakat. Elcsattant az első pofon!A sebhelyes ütötte meg Zolit, mert védeni akarta barátnőjét.
Húzzá kis haver a francba!- nem veszed észre , hogy felesleges vagy. Majd én elszórakoztatom a nődet.
-Na mi lesz? -lúzerkám, tünj a francba
Tömegverekedéssé fajult volna a dolog,ha Reni az elején nem telefonál a rendörségre.
Azután ,hogy .hogynem egyszer csak ott termett vagy harminc rendőr, körbevette őket.és próbálta szétválasztani a csoportokat.. Nem is maradt csoportosulás. Végül bejutottak a koncertre.Végre átadhatták magukat a ritmusnak a zenének,
Dübörgött a zene. A lányok ott csápoltak a második sorban. Cila nem tudni milyen indittatásból hátranézett Attis pillantását kereste,de hirtelen a sebhelyes arcúval akadt össze a tekintete.
Megfogta Reni karját és a fülébe orditotta itt a "sebhelyes"!
-Hol? -kérdezte a lány.
-Itt mögöttünk. Addigra a fiúk is észrevették. Miután konfliktuskerülők voltak, nem válaszoltak a primitiv szövegre.
A sebhelyes vigyorgott, egy kés villant a kezében.A lány most rémült meg igazán.
-Reni hivd újra a rendöröket és induljunk azonnal kifelé. Elkapta Attis karját és húzta maga után, Zolinak kiáltott.
-Gyere már Zoli azonnal, ki innen! Sietve verekedték magukat keresztül a tömegen. éppen jött egy taxi. Mind a négyen igyekeztek ,egymást a kocsiba tuszkolni.
-Kérem induljon gyorsan! szólt a sofőrnek Attis.
Ekkor jelent meg a sebhelyes arcú,.a kijáratnál.
- Nincs befejezve kishaver, még nincs vége.!
-Megtalállak benneteket, orditotta.

A fiatalok elcsendesedve ültek a kocsiban , mikor a sofőr megkérdezte, hogy hová lesz a fuvar.
A vasútállomásra kérem -mondta Zoli. Sietünk!
- Egyhamar nem jövünk Siófokra.
Ebben a pillanatban egy hatalmasat lökött egy autó, a taxin. Cila reszketett a félelemtől.
-No pánik!.gyererekek. Mire van a vészjelző, mondta a taxis és megnyomta, percek alatt ott volt 10-15 kemény legény a taxijával, majd a rendőrők is megjelentek. Körbe vették a taxisok a sebhelyes kocsiját . Amúgy sem tudott volna elmenni csak gyalogosan, mert a két autó összeakadt..
Egyre nagyobb tömeg gyűlt körülöttük. Az egyik bámészkodó felismerte a sebhelyest. Aki egyre azt ismételte, hogy véletlen baleset volt. Basebool ütőt, egy kardot, és egy gázpisztolyt találtak a kocsijában.
Ez a szatir! Egy hete engedték ki a börtönből. Ekkor a rendörők megbilincselték a sebhelyest és elvitték.
Cila, most rémült csak meg igazán. Attis,kérlek szólt a fiúnak,pakoljunk össze és azonnal menjünk is. Haza Pestre.
Jó drágám, úgy lesz ahogy akarod. Másnap kijelentkeztek a szállodából. Telefonáltak Attis apjának.
- Szia apa!- mi ma hazautazunk. Láttalak a barátnőddel. Mulass jól. Kiméletből nem mondom el Anyának mi is volt a fontos munka.Azt ugye tudod, hogy vár ránk egy nagy beszélgetés. A vonal másik végén az apa hallgatott. Majd kívánt jó utat.
-Szervusz kisfiam. -mondta és letette a kagylót. Jé! gondolta Attis kb. tíz éve nem szólitott kisfiamnak.

Noel eltünődöm neve hallatán,
kicsiny fiúcska bájos mosolyán.
Ő az én drága kis dédunokám,
született egy októberi délután.
Édesanyja drága szép unokám,
ki Noelt táplálja gondozza védi.
Gondos Anyuka, öröm öt nézni.
jön, s mindig dicséri a Védőnéni
Már az utcán is jártak levegőzni
sereglett sok ember, babát nézni.
Dédpapa már többször is látta,
karjába vette finoman dajkálta.
Jó lenne ha végre én is látnám
fájdalmam nem engedi ezt ám!
De mindennek eljön az ideje,
nem mindenkinek van türelme.
Majd ha végre én is megölelem
érzi a kis Noel majd, szeretem!
Ugyanaz az érzés lesz majd,hiszen
Kolettámmal ki drága unokám
Vele is együtt dobbant a szívem...

Minden évben Irén anyjánál nyaraltunk Anya halála óta. Sokáig azt sem tudtuk ,hogy meghalt. Mignem egy utazáskor ,a soron lévő nyaralásra utazáskor,számomra megrázó módon derült ki.
Azt fogod mondani- közölte Irén ellentmondást nem türően-, hogy Anyuka!
- Micsoda? -én? Nem!
 De bizony igen!-mondta. Különben a kalauz levág a vonatról.
-Megértetted? -kérdezte villámló szemekkel.
Nem válaszoltam ,csak néztem magam elé.Dodus a bátyám már rég ,pár hónapja Anyucizta.Mert Ö ravaszdi volt.
Igy sok elönyhöz jutott.. De én nem, én juszt se! Anya él! -ezt gondoltam. Szanatóriumban van. Tovább duzzogtam
Már közeledett Debrecenhez a vonat, jött a kalauz kérte a jegyeket.
Irén elővette és átadta.
-Egy felnőtt, két gyerek. Már épp lyukasztani akart. Amikor megkérdeztem -Ugye nem dobsz le a vonatról?
A kalauznak elkerekedett a szeme.
-Nem szoktam a vonatról, gyerekeket dobálni-mondta.
-De Ő mondta ,ha nem mondom neki Anyuka, Te levágsz a vonatról.-mutattam mostohámra.
Az utasok szörnyülködve összenéztek.
Az én Anyukám beteg és szanatóriumban van és majd hazajön! Az Anyukám él.
Döbbent csend lett a kupéban. Irén feje vörös lett mint a főtt rák.
- A következő megálló Debrecen-mondta zavartan a kalauz. Ne félj leányka nem váglak le. Jelentőségteljesen  ránézett Irénre.
-Asszonyom ne ijesztgesse a gyermeket, ez az ügy gondolom, megérne egy beszélgetést.-mondta szeliden.
Irén ettől még paprikásabb hangulatba jkerült. Főleg mikor látta az utasok rosszallását.
-Majd számolunk kisasszony -sziszegte felém.Persze hogy sírni kezdtem. Ha Anyuka hazajön számol Veled válaszoltam.
akkor már többet nem szólt.

Beérkezett a vonat az állomásra, lecihelődtünk alig mentűnk száz métert egy beszögellésében az állomásnak.
úgy felpofozott,hogy haláláig Anyucinak szólítottam. Még kamaszként sem hittem el senkinek ,hogy Édesanyám meghalt
csak felnőttként jártam utána és szereztem be a halotti anykönyvi kivonatát. Az eszemmel már rég tudtam ,csak hát a szívem!