Varga H Mária
Boldog álom
Felhők közül egy csillag leszállt,
felvette az angyal ruhát,
lépcsőmre ült, engem úgy várt,
sóhajtása most felém szállt.
Halk sóhajtás felébresztett,
ajtóhoz én ki sietek,
édesanyám kitárt keze,
ölelt rögtön a keblére.
Könnyeinknek áradata,
áztatott angyal szárnyakat,
csókoltam a drága arcot,
könnyes szemét, oly csillogót...
Boldog álomból ébredve,
kerestem a drága kezet,
a csillagokra felnézve,
ott ragyogott integetve.
Örök
Sétálok az aranyszín avaron,
téltakaró, csörgő, volt lombokon,
bárányfelhők kísérnek utamon,
szellő dallamára vígan táncolók.
Titkokat rejtő, kanyargós az út,
talán visszaköszön elfeledt' múlt,
előtte,... elmerengve megállok,
tétovázva, hogy melyiken indulok.
Égig érő, csábító zöld fenyők,
örök tavaszt, nyarakat ígérők,
"ÖRÖK", egy kedves, be nem tartott szó,
hiszen minden-minden oly' mulandó.
Kikelet, forró nyár, ősz és a zord tél,
éltünkön', váltakozva végigkísér,
őszbe borult hajunk, reggeli harmat,
jő a tél, s mi számoljuk a napokat.
Álom és valóság
Álmodtam egy szép világot,
békességet, boldogságot,
jó létet és igazságot,
csendes békét a világon.
"De most e világ bennem össze omlott,
Már nem úgy mennek a dolgok".
Forrong a világ zajosan,
ember, az ember farkasa.
Darabokra tört álmaim,
vágyam szakadt foszlányai,
ölteném szorosan össze,
minden reményem elvette.
"Már nem úgy mennek a dolgok"
hazug világban álmodok,
szavaim már nem hangoztatom,
vágyam, magam elé suttogom.
----------------------------
Vessünk szeretet magot
Lelkünk tele szeretettel,
hintsük bele termő földbe,
egy kis magnak sok hajtása,
szétszórhatjuk a világba.
Szeretet mag szaporodik,
nap sugara megérleli,
langyos szellő fújja szerte,
tele lesz a világ vele.
Elfáradtam
Elkopott a derék, elkopott a láb,
omlottak a falak, tégla kandikál.
Kopottra járt lépcsőn rozsdás a korlát,
elfáradt a test, elenyészett a ház.
Sajgó lábamnak nehéz már a teher,
görnyedt hátam tele zsákot nem cipel.
Rohanó idő elvitte erőmet,
csend, és nyugalom van már körülöttem.
Ráncaim száma meghaladta korom,
reszkető kezemmel arcom simítom.
Rég' szép időket néha visszasírom,
de idő múlásába belenyugszom.