Vihar

Mint tündöklő csillagok, ragyog a vadvirágos rét,
fehér paripám szügyéig takarva, óvatosan lép,
vad szél tépi ruhám, hajam, lovam hófehér sörényét,
még az idő is ellenünk, tombol, zúdítja ránk dühét.

Hófehér csillagvirágok hajladoznak szerte szét,
engedve a zúduló viharnak, mi semmit nem kímél,
viharfelhők felverik, gyönyörű rétnek néma csendjét,
felhők mögé bújó Nap sugarai nem hoznak békét.