Vihar

mama55•  2021. január 16. 13:20  •  olvasva: 72

Tó vize most oly' zavaros,
vihar tépi a csónakom,
lelkem viharában evezem,
zavaros vízben keresem.

Napfényes volt az életünk,
vihar közeledtét nem éreztük,
szivárvány alatt sétáltunk,
boldogságunk benne láttuk.

Utolért a vihar minket,
hirtelen jött, jaj,... meglepett,
komor felhők gyorsan jöttek,
karjaimból messze vittek.

Kapaszkodnék nagyon beléd,
szorítnálak, mint ernyőm nyelét,
nagy viharral hadra kelnék,
csak még egyszer velem lennél.

Bőrig ázva csónakomban,
emlékezem csókjaidra,
édes emlék felmelenget,
tépett ruhában kesergek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!