Vigaszra várva

Erdő lankás, kitaposott útját

szomorúan járom,

madár sem dalol már oly vidáman

az árnyas faágon.

Magányom nem zavarja utamon,

a valamikori

csodás, csicsergő, mesés hangzavar.

Csak egy halk suttogást,

onnan fentről, a magasból hallom,

"csak repülj, ó szárnyalj!"

Mint szabad madár fenn a magasban.

Nézd, a bárányfelhők

mily vidáman kergetőznek itt fenn,

jer' közel most hozzám,

vigaszomat suttogjam el neked...