Titok

sétálok az őszi, zörgő avaron

gondolatimban már a télben járok

érezni hideg leheletét a télnek

fázón összehúzódó, lehullt levelek

hangjuk fájón hallik, meggémberedtek

lábam előtt egy nyitott könyv fekszik

alatta egy másik melengeti

körbenézve, keresem gazdáját

csak a szél lengeti nyitott lapját

falevél vigyázza őszi álmát

félve fellapozom e titok könyvet

gyöngybetűk sorakoznak lágyan benne

ki bele írta, bánatát rejtette

boldogságot nem látni gyöngybetűiben

fájó jajszó hangosan kiált belőle