Tél az erdőben

Magas fenyők közt az úton,

siklunk mi a hótakarón,

kacagás és sikongatás,

dimbes-dombos ámokfutás.

Ágak között napsugarak,

fénylőn, vidáman ragyognak,

cikáznak ők hol előttünk,

vagy, megkerülve mögöttünk.

Melengető sugaraik,

olvadó hó nyakunkba esik,

sikló szánunk most megakad,

utunk állja gyökér darab.

Borulunk a szánnal kacagva,

szemünk-szánk tele friss hóval,

csúszva-mászva tápászkodunk,

a szánkónk után csúszkálunk.

Nem szegi kedvünk borulás,

ráülünk, és siklunk tovább,

mint rakoncátlan gyerekek,

élvezzük mi a tél adta 

oly' mesés lehetőséget.