Sziklák között

Csodálatos napnak alkonyán,
háborgó tengernek partján,
várok rád merengve, sötét
felhőket bőszen kergetve.

Sziklák mögül, hol csónakod
elém kerül, jöttöd várom,
nap sugara még vakító,
jöttöd várni boldogító.

Gyere kedves hullám hátán,
szívem - lelkem epedve vár,
felhők szárnyán repülnék én,
zajló tengert megfékezném.

Biztonságban érj karomba,
csupán ez a szívem vágya,
hogyha végre velem leszel,
soha többé nem engedlek.