Szánkózás

Hófehérbe borult a csodás táj,
Holle anyó megrázta dunyháját,
sok - sok kis gyerek örömére,
fehér lett a határ reggelre.

Előkerült a sok szánkó,
csúszkálnak már le a dombról,
nevetésük messze hallik,
kerítés meg félre hajlik.

Egy - egy szánkó irányt váltva,
a kerítést eltalálta,
tápászkodnak nagy kacagva,
meg lesz javítva tavaszra.

A házaknak ablakai,
együtt ragyog, már - már vakít,
nevetés a válasz rája,
hunyorognak rá se rántva.

A hógolyót gyűrögetik,
egymást gyorsan sorra veszik,
kacagás és sok nevetés,
a ruhája mindnek fehér.

Át is áztak alaposan,
ruha rajtuk csatakosan,
vizesen, de oly' boldogan,
mindannyian haza indulnak.

Újra elkezd esni a hó,
öröm ragyog az arcukon,
holnap újra kijöhetnek,
Hópehelynek integetnek.