Síró fűzfák

Udvaromban a fűzfám,

jelképe nagyon hat rám,

szent fája a múzsáknak,

kik fűzfa hegyén laknak.

Vékony ágait szomorún lehajtja,

jár körülötte számtalan legenda,

zöld levelei, mind csak találgatja,

vajon mit takar a sok monda róla.

Selymes levele könnyben,

áztatja tó vizében,

ring folyónak hullámán,

kecsesen libeg némán.