Örök

Sétálok az aranyszín avaron,

téltakaró, csörgő, volt lombokon,

bárányfelhők kísérnek utamon,

szellő dallamára vígan táncolók.

Titkokat rejtő, kanyargós az út,

talán visszaköszön elfeledt' múlt,

előtte,... elmerengve megállok,

tétovázva, hogy melyiken indulok.

Égig érő, csábító zöld fenyők,

örök tavaszt, nyarakat ígérők, 

"ÖRÖK", egy kedves, be nem tartott szó,

hiszen minden-minden oly' mulandó.

Kikelet, forró nyár, ősz és a zord tél,

éltünkön', váltakozva  végigkísér,

őszbe borult hajunk, reggeli harmat,

jő a tél, s mi számoljuk a napokat.