Nagyapám emlékére

Hófehér haját kalap takarta,

amely reggeltől estig volt rajta,

gyermeki szemem elől takarta,

fájó szemét lássam, nem akarta.

Meséit mindig nagyon szerettem,

rég időkről sokat regélt nekem,

nyomában voltam, úgy segítettem,

közben a szép szavakra figyeltem.

Olyan ízes szavakat hallottam,

nagyon sokszor szájtátva ámultam,

e kedves szavakat megtanultam,

unokáimnak mind-mind átadtam..