Mezítelen

Őszi nap sugara, melenget fényével,
mezítelen ülök, erdőnek mélyében,
gondolatom messze száll, a reménytelen
jövőbe, nincs ki ruhát adjon testemre.

Nem vártak örömmel, minek is születtem,
e világra jöttöm, magam nem kerestem,
elhagytak akkor is, azóta nem egyszer,
magányom kegyetlen, nem kellek senkinek.

Nincstelen árvának se háza, ruhája,
mezítelen lélek, üresség a társa,
magány a szívében, nincs kinek kitárja,
mezítelenségre született e világra.