Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Menekülés
mama55• 2021. március 2. 12:06 • olvasva: 83
Mérhetetlen nagy volt elkeseredésem,
amikor kerekes székbe kényszerültem,
nem élet ez, mindig ez járt az eszemben,
minden gondolatommal ki menekültem.
Ki, ki a székből, ki a szabadba,
lépni, járni, futni, ezt akartam,
nem kényszeríthet az élet hurokba,
tennem kell ellene, s határoztam.
A víz adott reményt, szabadságot,
naponta a medence mellett "állok",
székemből a vízbe be csusszanok,
medence szélébe erősen kapaszkodok.
Buborékkal teli úszómedence,
reményeim naponta dédelgette,
csitított, amikor haragos voltam,
beteg lábaim lágyan simogatta.
Kétségbe esésem nem nézte tétlen,
reménysugarat osztott naponta nekem,
mikor elfáradtam, ringatott lágyan,
erőt sugárzott kezemnek, lábamnak...
mama552021. március 3. 17:51
@Mikijozsa:
Köszönöm szépen.
Poet ölelésem.
Marika
mama552021. március 3. 17:50
@Törölt tag:
Köszönöm szépen kedvességed, és az olvasást.
Poet ölelésem: Marika
Törölt tag2021. március 2. 17:32
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2021. március 2. 13:44
@Mikijozsa: jó lett a vers, üdv és köszi
mama552021. március 2. 13:42
Köszönöm kedves szavaid, sajnos, környezetemben sok rokkant embert ismerek, ez, megadott szavakhoz írt versem. Hála Istennek, nekem ilyen problémám nincs, de együttérzek minden kerekesszékbe kényszerült emberrel.
Szeretettel üdvözöllek, és kívánok csodás napot, köszönöm látogatásod a blogomban. Poeta ölelésem. Marika
Mikijozsa2021. március 2. 13:25
gratulálok példamutató a kitartásod