Kikelet

Téltemető sárga szirma mosolyog a napsugárra,

éjszakai harmatcseppet melengetőn felszárítja.

Virágba borult aranyló fák, gyönyörűség a szemnek,

szirmait kitárja, rajokban döngicsélő méheknek.

Viruló természet, mézédes illat lágyan lengedez,

langyos szellő szárítja, szivárványszín harmatcseppeket.

Bárányfelhők lassan kúsznak, szellő lágyan simogatja,

mosolyognak alattuk elterülő színkavalkádra.

Tavasztündér lebegteti kacéran fátyol ruháját,

száll virágról-virágra, simítja a sok virág szirmát.