Kamra ablak

Édesanyám kopott kamra ablaka,
virágoskertjére nézek ki rajta,
sokat ültem a nyitott ablak előtt,
csodáltam a törött üvegek mögött.
 
Őszi simogatás, kitárt ablaknak,
csodás virágszirmok régen lehulltak,
csörgős kukorica ragyog előttem,
régmúlt időket vele felidéztem.
 
Elfeledt' rozsdás kulcsok felakasztva,
nincsenek már azok régen használva,
szorgos kezei, messze fenn járnak már,
mese szép virágoskertje rég kopár.
 
Rozsdamarta búval áll az ablakba,
kormos üvegével az öreg lámpa,
ó, bárcsak lenne, kinek még fényt hozzon,
nincs már, ki kopott kanócot meggyújtson.