István malom tragédiája

Békéscsaba büszkesége,
magasodik fel az égbe,
nincsen nekünk híres várunk,
ékességünk, István malmunk.

Körbe véve szép hidakkal,
előtte a  Körös-parttal.
Ligetbe hallott zúgása,
gőzmalomnak szuszogása.

Nem hallik már a zúgása,
magányosan áll magában,
nagyra nyílnak ablakszemek,
a nagy tűzben mind kiégtek.

Balsors csapásait megélte,
de még áll rendíthetetlen.
Lisztpor robbant koptatóban,
oldal szárnyát leégette.

Helyre hozták oldalszárnyát,
sok évtizedre munkába állt.
Nyugalmát egy tragédia,
helyezte végleg nyugalomba.

Csendes lett malom környéke,
nyitott szeme város őre,
kormos fala emlékeztet,
tragédia színhelyére.