Hattyú

Hattyú, Hattyú merre járhatsz,
fenn az égen vígan vágtatsz,
éjszakának sötét egén,
csillagok közt kereslek én.

Ugye, gondolsz néha én rám,
úgy mint én, a legjobb barát,
szemeidnek csillogása,
itt van, a szívembe zárva.

Mennyire szerettük a havat,
bármilyen nagy volt, nem zavart,
vágtáztál, vígan nyerítve,
vagy az udvaron, hemperegve,

Mint kisgyerek, úgy játszottál,
a legjobb barátom voltál,
mindig önbizalmat adtál,
ha gondom volt, megnyugtattál.

Poroszkáltunk elmélázva,
télen - nyáron egyfolytában,
zöld mezőben a vágtáink,
emlékeimben vannak mind.