Göröngyös út

Nekem már mindig így kell élnem,
fajdalommal reszkessek érted,
vízparton állva, örökké várva,
szívemet gyötri a nagy bánat.

A hold se mosolyog már régen,
előlem menekül, felhők rejtekébe,
sugarait takará' nem világít nekem,
sötétség csónakján távozol tőlem.

Göröngyös utunkat bánat keresztezi,
viharfelhők nem akarnak pihenni,
fejünk felett fájdalmas sóhajuk,
szebb élet reménye egyetlen óhajunk.