Gémeskút

Őszbe borult fáknak lombja,

beterítve fáknak alja,

csendes a ház, nincsen mozgás,

kihalt tanya, üres a ház.

Szorgos kezek mind elmentek, 

nem füstölnek a kémények,

megkopott már a kútágas,

kútgém fellegekben maradt.

A gazdáit vissza sírja,

szomjazik a vödör rajta,

akkor van az már csak teli,

hogyha nyári eső esik.

Mellette a vályú kopott.

Nap sugara kiszárított,

nem jár már a jószág inni,

gazdája sem mosakodni.