Egyszer majd

Terveimet most sorba rakom,

mikor tehetem, utazgatom,

a korban jócskán benne járok,

de minden percet kihasználok.

Erdőket járom oly boldogan,

madárcsicsergés szól hangosan,

eljön az az idő majd egyszer,

ágyba marasztal fájó kényszer.

Emlékim, akkor rakom sorba,

lesz ami éltet majd az ágyba,

tudom, minden vágyra nem elég,

mi életemből hátra van még.

"De, nézd, a napom olyan kevés",

minden perc egy újabb késztetés,

kihasználok most minden percet,

ki tudja hogy meddig élhetek.