Az élet melódiája

Sír a hegedű kis bohóc kezében,

bús dallam tör fel bánatos szívében,

fájdalmát rejti, mosolyog kifele,

csak hegedűjének húrja kesereg.

Mögötte, kacagja vidám árnyéka,

csillogva hunyorog piros gomb orra,

bánatát titkolni sehogy nem tudja,

festett szemeit könnyei lemossa.

Fekete szemfesték gördül az arcán,

sötétre festi a kényszer mosolyát,

megremeg húron az utolsó dallam,

szívét megszállja a fájó nyugalom.