1.

mariaduval•  2020. január 10. 00:08

 Régen, kisgyermekként, ha kiültem a csillagos ég alá, úgy éreztem, hogy annak a milliónyi csillagnak a figyelme rám terelődik. Engem néznek, figyelnek, s vigyáznak rám. Még panaszkodnom sem kellett, hiszen mindent látnak, tudnak. Végtelen biztonságot nyújtott ez a tudat. Ma, ha nagy ritkán kint találom magam a sötétben az eget kémlelve, a régi csillagok helyén csak hatalmas izzó gázgömböket látok, amik forognak a saját tengelyük körül iszonyú fényévekre tőlem, ezzel ki is töltve minden programjukat, én pedig hamar be is megyek a dolgomra, mert zavarnak a szúnyogok! 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mersinho2020. január 10. 08:06

Érdemes volt, ezt "kidobni" magadból :)