Tökfaragás

Harmincöt éve már - nálunk még nem volt Halloween.
 Beért a termés, rendet tyúk kapart kertünkben.
 Apám nevetett, s kezében hatalmas sütőtök remegett.
- Tökmagot pirítunk - csaptam össze örömmel kezem.
 De apám leintett - Várj, most más móka lesz.
 Nem vágjuk fel a tökfejet, csak lékeljük itt a szár felett.
 Véső, kés, egy kis kalapács, s szár helyén mély léke lett.
 Ügyesen, kanállal kapartuk ki a tökbelet.
 A magot felfogtuk szűrőre rakva.
- Anyád majd lefejti s mossa.
 Most figyelj!
 Az üres tökfejben mi még maradt,
 kikaparta már egy perc alatt.
 Éles bicskával apám, még szúrt két nagyot.
 Talán már nem bánta, hogy nem fiú vagyok.
 S a tökből két háromszög szem villogott.
 Rajzolva vésett tök mosolyt.
 Ez jó kis őszi móka volt.
 Amikor kertünkre szállt az est, mécsest gyújtottunk legott,
 s a tökfej ablakunkban, tüzesen pislogott.
 A tök fején egy kis levélke lifegett
 - nicsak ez meg itt integet.
 Harmincöt éve már, nálunk még nem volt Halloween,
 s mégis ma még mindig sokszor merengek azon a tökfejen.