Múlandóság

mamuszka37•  2021. október 13. 16:09  •  olvasva: 17

Múlandóság

a nagy világ zúgó vad zajában,

hol mindig bánat volt a sorscsapás,

Isten tudja, ki akarta ezt úgy,

egymásra találtunk ő meg én.

Azt éreztem akkor, hogy örök az élet,

a boldogság enyém marad soká,

de elhagyott egy őszi délután.

Amikor búcsúzott a kert alatt,

annyira fájt, a szívem megszakadt.

Aztán jött egy másik, kit szerettem,

a többiek is, mind egymás után,

de én őt el soha nem feledtem,

mert szívemben élt az első csók,

az  első szerelmes vallomás.

Elmúlik majd minden a világon,

a fájdalom, mely a szívünkbe vág,

elmúlik a boldogság, az álom,

messze száll a boldog ifjúság.

A szív lassan kihűl, jóéjszakát.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom