mamuszka37 blogja

Novella
mamuszka37•  2021. június 15. 15:49

Egy asszony élete

- Mónika idős szülők gyermekeként született a háború utáni nagy inség idején. Anyja már harminchét éves volt ekkor és idegileg  - a háborúban átélt borzalmak miatt - eléggé labilis.

A terhesség idején sokat koplalt, és kalória szegény táplálékokat fogyasztott. A kislány nagy súllyal, de csontgyengének született. A szülők és az asszony első házasságából született - már kamaszodó -  lánytestvér nagy szeretettel vette körül a kis jövevényt. 

 - Az ország gazdasági helyzete javult, Mónika megerősödött testileg, de értelme nem fejlődött kellő ütemben. Tanulni nem szeretett, szívesen és gyakran kerülte az iskolai foglalkozásokat, de erről nem számolt be otthon szüleinek. Így kínos meglepetést okozott nekik, amikor igazolatlan hiányzásai miatt a gimnázium második osztályában év végén nem kapott bizonyítványt - és ezzel évismétlésre ítélte magát. 

 - Nővére éppen végzett az egyetemi tanulmányaival  és visszatért szülővárosába, egykori iskolájába tanítani. Húgát is beíratta, hogy az ő védőszárnyai és ellenőrző segítsége mellett megszerezze az érettségit. Az idős szülők boldogok voltak, mert a sokat füllentő Mónikát nem volt könnyű a fiúktól távol tartani...márpedig ők szerették volna tisztességes házasságban látni az életét. 

- Sajnálatos módon a remények nem váltak valóra. Mónika félévkor - minden könyörgés és rábeszélés ellenére félbehagyta gimnáziumi tanulmányait , és rövid semmittevéssel töltött idő után rászánta magát, hogy kitanulja a gyors- és gépírást. Ezúttal sikeresen be is fejezte tanulmányait és némi összeköttetés árán munkahelyet is sikerült szerezni neki. 

- Hamarosan férjhez ment egy árva, elhanyagolt külsejű, tanulatlan fiúhoz, akit nem szeretett, de a szülők ragaszkodtak a házassághoz, mert nem győztek vigyázni kimaradozásai miatt az akkoriban fontosnak tartott erkölcsi tisztaságára.  A házasságból rövidesen két fiú született, az apai ismeretség révén állami lakást is sikerült szerezniük. Mónika akkor döbbent rá, hogy férjét nemcsak nem szereti, de szégyelli is. Beiratkozott az esti gimnáziumba és munka, meg család mellett ezúttal leérettségizett. Egy nagy gyárban a jogászok mellett titkárnőként dolgozott és lassan kezdett fejébe szállni saját fontosságának tudata, barátnőit és barátait diplomások közül választotta...A házasság fölbomlott és csúnya válással ért véget. Az utolsó kanálig elfelezték az ingóságokat és a két fiút is elválasztották egymástól. Az idősebbik, aki ekkor már kiválóan sportolt egy első osztályú csapatban - főállású sportolóként - és a sport miatt a középiskolát  anyja példáját követve - félbeszakította, apjához került, míg a fiatalabbik fiú anyjával maradt és a nagyszülőkhöz költöztek. Mónika apja hamarosan meghalt egy orvosi műhiba miatt. A családi házat eladták és az árán városi panellakást vásároltak, ahova özvegy anyjuk is beköltözött. 

- Az elhagyott férj elveszítette állását, mert inni kezdett és elsikkasztotta munkatársai pénzét...Titokzatos körülmények között egy sportverseny után hazatérve a fia holtan találta apját az asztala borulva. Örökölte kicsi lakását, megházasodott, ám a bajok nem értek véget. A sportállás megszünt, pénzbeszedő lett a fiúból, majd rákapott a szerencsejátékra, a pénzzel nem tudott elszámolni és elveszítette állását. Közben két lánygyermekük született, de mire a második kislány világra jött, ez a házasság is felbomlott...

- Zoli -mert így hívták a szerencsétlen sorsú fiút, próbált edzői állást vállalni, a dolgozók esti iskolájában érettségizett is, de komoly munkára nem volt képes többé...Eltűnt a család szeme elől  valahol az alföldi tanyavilágban...

 - Mónika anyja halála után /rákban halt meg rövid szenvedés után - magára maradt.  Szeretett volna új családot alapítani, de csak alkalmi partnerei akadtak, és mindig adósságokba keverte magát, hogy kevés fizetéséből finanszírozni tudja úriasnak vélt életvitelét. Végül talált magának egy nála jóval idősebb, rigolyás diplomás özvegy társat, akit mindenben kiszolgál ma is, miközben mindenkit okol mostoha sorsáért, csak saját felelősségét nem látja szomorú sorsának alakulásában.

 - Mónika megöregedett, sokféle betegség gyötörte: hallását szinte teljesen elveszítette, a hallókészüléket nem tudta használni, fájt tőle a feje. Szájról olvasva próbált beszélgetni, de ez sok félreértésre adott okot.

Lába – akár az állatorvosi ló példája – minden torzulást, fájdalmat hordozott. Nehéz volt megfelelő cipőt találni ilyen lábra, és még fájt is. Idős társát idegesítette Mónika egészségi állapota, de egymásra voltak utalva. A férfi egyetlen lánya nehezen kezelhető, idegileg terhelt teremtés már  harmadik házasságánál tartott, két apától két lányt nevelt és – bár okos, tehetséges nő volt – munkáját és a gyermeknevelést nem volt képes megfelelően ellátni. Ez a feladat az idős apára és a társául szegődött Mónikára hárult. A nehézségeket növelte a pazarló életmód és a felhalmozott adósság, amit az élettárs lánya okozott. 

--Mónikától az élettársa miatt saját gyermekei elfordultak, így sokat kesergett nehéz sorsán, de mert alapjában nem vette komolyan a gondokat, gyakran csak nevetett kilátástalan helyzetén. Néha öngyilkossággal fenyegetőzött, de szeretett élni, ezért nem kellett ezt a fenyegetőzést komolyan venni. 

Számtalan ilyen jelentéktelen, de a magányos nők számára nézve keserves sors létezik. Senki sem veszi 

észre, ha eltűnik, mint azt sem, hogy élt.

mamuszka37•  2021. június 10. 13:37

Fák és madarak napja

Fantázia-ország szép vidékein boldogan, jólétben, békében élt a nép. Királyuk bölcs volt, bátor és igazságos, népe őszintén szerette. Ám a királyok is megöregszenek, ez történt Fantázia uralkodójával is. Belefáradt az uralkodásba, így hát trónját és koronáját átadta fiának, aki folytatta a nemes hagyományokat, igazságos és közkedvelt uralkodója lett népének.

Az öreg király betegeskedett, sokat kellett pihennie. Palotájának azt a szobáját választotta pihenőhelyéül, amelynek ablakából gyönyörködhetett hetedhét világra szólóan szép, hatalmas kertjében, tavasszal a virágokban, nyáron a gyümölcsökben.Termett itt mindenfajta alma:, aranyszínű és piros, ezüstösfényű körték, hamvasan kéklő szilvák, pirosló eprek és még sok más. Hallgatta a király a madarak énekét és közben elszunyókált. Amikor felébredt ámából, majd megszakadt a szíve a látványtól, amint kertjére nézett. Csúnya, utálatos férgek lepték el a fák leveleit, megrágták a virágokat, még a pázsitot is megtámadták. Szomorú lett az öreg király. Mellette aranykalitkában egy kismadár szomorkodott. Látván a király bánatát, így szólította meg:

- Ha szabadon engedsz, segítek a kerted megmentésében és gondozásában.

Hitt is a király meg nem is a madár szavának, de kinyitotta az aranykalitka ajtaját. Huss! Kirepült a madárka, leszállt a király ölébe, onnan az ablak párkányára, teleszívta tüdejét friss levegővel, aztán kiterjesztette szárnyait és elrepült messze... a nagyvilágba.

Másnap reggel - mikor a király kitekintett ablakán, látta, hogy hatalmas fekete felhő kerekedett, mely egyenesen az ő kertje felé tart. Amint közelebb ért a felhő, kiderült, hogy az nem más, mint rengeteg sok madár. Lezálltak a király kertjének fáira, nekiestek a férgeknek, és az utosó férget is elpusztították.

Néhány hét múlva újra kivirult a kert és szebben ragyogtak a gyümölcsök, illatoztak a virágok, mint valaha.

A király öröme nem ismert határt. Lám, a madárka megtartotta ígéretét - én is hálás leszek. Visszaadtam szabadságát, de ezentúl társairól is gondoskodom. Megparancsolt hát szolgáinak, hogy helyezzenek el a kertben madáretetőket télire, ahol terített asztal várja majd az éhes madárkákat. Így a király télen is hallgathatta kis vendégei köszöntő csiripelését, azok meg minden tavasszal és nyáron megvédték a kert fáit és virágait a kártevőktől.

Jótett helyébe jót várj - gondolta az öreg király és többé nem zárt kalitkába madarat, azok pedig daloltak neki, hogy szépet álmodjon gyönyörű kertjében.

mamuszka37•  2021. június 7. 17:45

Első gyerekkori szomorú emlékem

Első személyes emlékem

Napjaink egyik ismert, népszerű írójának tárca novellájából kaptam az ötletet. Idős korunk számtalan emlékéből melyik volt az első, mely magunkra vonatkozott, én-tudatunk megjelenését bizonyította. Elmélkedni kezdtem, kutatni gyermekkorom még élő gondolatfoszlányai között.

Talán három éves lehettem, amikor segíteni akaró tettemből kudarc, sőt kemény büntetés lett a jutalom. Később még sok hasonló szomorú élményem akadt ugyanezen forrásból.

Szigorú, mosolytalan asszony - anyai nagyanyám - nevelt, mivel félárvának születtem.  Apám születésem előtt meghalt, anyám pedig gyárban dolgozott, engem anyja gondjaira bízva. Nagyanyám jelmondata volt, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Gondoskodott is folyamatosan nekem munkáról, hogy megérdemeljem a betevő falatokat. Koromhoz, erőmhöz mért feladatokat kaptam folyamatosan.  A házi munkát így korán elsajátítottam az ő utasításai szerint. Figyeltem is, nehogy elrontsak valamit és büntetést kapjak. Érdemeket is akartam szerezni, hogy kedvesebb legyen velem, de ez nem volt egyszerű, mintezt a következő élményem is bizonyítja.

Nagyanyám gyakran magamra hagyott a külvárosban bérelt lakásban, amikor vásárolni ment. Ilyenkor rám zárta az ajtót, hogy biztonságban legyek. Egy ilyen alkalommal történt, hogy örömet akartam szerezni neki, ami csúfos kudarccal és kemény büntetéssel végződött. Mielőtt nagyanyám a belvárosba indult vásárolni, kalácstésztát gyúrt és a tűzhely mellé helyezte a melegre, hogy megkeljen, mire ő hazaér. Téli hidegben a vastűzhely jól melegített. Alul volt a fiók, melyben az elégett fa hamuja összegyűlt. Én ezt a fiókot kihúztam, belemarkoltam apró kezemmel és "megcukroztam" a kelő kalácstésztát. Hazatérő nagyanyámnak büszkén, boldogan eldicsekedtem vele. Ő látva kárba veszett munkája eredményét, sárkánnyá változott. A hamus tésztát a fejemre kente, kiabált és megtépte a hajam, majd durván lemosta mosószappannal a ragadós masszát és bezárt a kamrába, ahol egerek is tanyáztak néha. Miután alaposan kisírtam magam, megfogadtam, hogy önálló munkával nem fogom megörvendeztetni nagymamát. Az incidensről anyám nem értesült, mert saját érdekünkben mindketten - bűnösnek érezvén magunkat - hallgattunk róla.

Hetvenöt év telt el az esemény óta, de még most is emlékszem minden mozzanatra. Fonott kalácsot nem sütöttem és nem ettem soha.

mamuszka37•  2021. május 20. 16:40

Bakos néni

Bakos néni, a szomszédban lakó idős asszony külsejét nézve egy gyermeknek – aki meséket olvasott – rögtön a boszorkányt juttatta eszébe. Csupán egy seprűt kellett elképzelni, amin éppen lovagol a levegőben. Termete vékony, csontosan sovány, arcán ezernyi ránc, orra fitos, hegyes, drótkeretes pápaszemét félig az orra nyergére csúsztatva viselte, amitől olyanná vált az arckifejezése, mintha folyton leselkedett volna. Gyérülő, ezüstösen fehér haját a feje búbján apró kontyba csavarta.

     Előnytelen külseje ellenére mindenki kedvelte, mert segítőkész, vidám, ügyes teremtés volt. Férje jóval fiatalabb, vörös hajú, magának való, de dolgos, kedves ember, utcaseprőként dolgozott. Ez a foglalkozás – ma már sokaknak nem ismerős – de akkoriban, a háború éveiben és utána még nem géppel végezték az utcák takarítását, hanem kézi szerszámokkal arra alkalmazott „szakemberek” végezték. Biztos megélhetést, állandó jövedelmet adott, de sok megbecsülés és tisztelet nem járt érte. Bakos bácsi és felesége nem szégyellték szerény életüket, munkájukat. A szomszédok közül néhányan maguk között kinevették, lenézték és a nénit Cicellének nevezték. Gyerekként úgy képzeltem, hogy ez a néni finomkodó modorának szólt, mert vékonyka hangján mintha sipított volna és műveltnek látszott.

     Anyám akkoriban húgommal volt áldott állapotban, és hogy ne éhezzünk, falura jártak élelemért, ruhát vittek cserébe. Bakos néni – eredeti nevét nem ismertem – volt anyám állandó kísérője ezeken az utakon. Reggel korán elindultak, több faluban „vásároltak” és gyalog tették meg a hosszú, fárasztó utakat. Pihenés közben sokat beszélgettek, összebarátkoztak. Így ismerte meg anyám Bakos néni szomorú élettörténetét. 

     Fiatalon vidám, mulatni szerető, szép lány voltam – mesélte Cicelle néni. Bomlottak értem a férfiak. Korán elszöktem hazulról, mert apám kötekedő, piás ember volt, verte anyámat és testvéreimet. Alig tizenhat évesen munkába álltam egy gyárban mint kézbesítő. /Ez is egy olyan foglalkozás, ami ma már ismeretlen a fiatalok számára, mert az üzemen, hivatalon belül a szükséges információkat nem kell emberrel, könyvben leírva továbbítani, hiszen erre valók a megfelelő hírközlő gépek.

A főnököm fia – jóképű, gazdag, egyetemista fiú – szerelmes lett belém. Természetesen nekem is imponált a kedvessége, szerelmét hevesen viszonoztam. Családja előtt azonban titkolni kellett intim kapcsolatunkat. Amikor tanulmányait befejezte és apja gyárában jól fizető állást kapott, lakást bérelt nekem és nem kellett náluk dolgoznom sem – óvatosságból – társalkodónő lettem egy jómódú úri hölgynél. Sokat tanultam tőle, mert megkedvelt, külföldi utazásaira is elkísérhettem, szép ruhákat kaptam tőle, amiket ő már megunt, de illettek rám, nekem ajándékozta.

     Az estéket saját lakásomban tölthettem, szerelmesemmel, aki hetente többször felkeresett és együtt töltöttük az éjszakákat is ilyenkor. Talán reméltem, hogy feleségül vesz, ha megtudja, hogy gyermeket várok tőle, de halogattam, hogy a hírt közöljem vele, mert valami félelemféle is bujkált bennem, mintha éreztem volna, hogy ha tudomást szerez az engem boldogító várható eseményről azonnal elveszítem őt. Erre nem került sor, mert mielőtt a hírt bejelentettem volna, egy este a megszokott időben hiába vártam őt. Azon a napon volt az esküvője a családja által kiszemelt gazdag menyasszonyjelöltjével, akiről nekem korábban nem tett említést sem. Egész éjjel álmatlanul váram őt, de többé nem jelentkezett, csak az újságokból értesültem a híres esküvőről. Öngyilkosságot kíséreltem meg, de életben maradtam, a gyermeket viszont elveszítettem. Bánatomban – hogy megutáljam a szerelmet – egy „nyilvános ház” bárcás tagja lettem – éveken át. 

     Egy forró nyári estén különös vendéget kellett fogadnom – egy pocakos, elegáns urat, akit egykor túlságosan jól ismertem – ifjúkori szerelmesemet. Nem ismert rám, mert a sok kozmetikum és az életvitelem megváltoztatott: elsajátítottam az előkelő urak által elvárt praktikákat, kedvességet. Szolgálataimat bőkezűen megfizette. Ígérte, hogy a későbbiekben majd gyakori vendégem lesz, mert házassága boldogtalan. Sokáig kereste fiatal szerelmét, de nem lelt a nyomára. Nehéz volt., hogy ne fedjem fel magam, de végighallgatni is saját drámámat. Nem maradtam tovább ebben a városban, egy olcsóbb „Házba” költöztem egy távoli városban. Itt találkoztam mostani férjemmel, aki kauciót fizetett értem és feleségül vett. Soha nem vetette szememre múltamat, megbecsül és én is őt.  Elveszett gyermekemért kárpótlásul azzal is megajándékozott, hogy örökbe fogadtunk egy kislányt, akit szépen felneveltünk, felsőbb iskolába járattuk, szépen öltöztettük és férjhez adtuk egy kiváló cukrászmesterhez. Már két lányunokának is örülhetünk, akik nálunk töltik a nyári vakációt. Lányunknak nem meséltük el ezt a történetet, ne kelljen szégyenkeznie miattunk sem neki, sem az unokáknak. A világ nem bocsátja meg a szegények „bűneit”.

     Anyám Cicelle néni történetét csak jóval később, már felnőttkoromban mesélte el nekem. Nagyon fájt a szívem érte és megfogadtam, hogy saját magamra vigyázok, sőt ha lányaim születnek, igyekszem majd megóvni őket az „ilyen nagy szerelemtől”, mert erős lélek kell ahhoz, hogy ilyen megalázó emlékekkel derűsen együtt éljen egy nő és neveljen tisztességben, titkával némán – lánygyermeket.

     Cicelle nénit magamban ma is csodálom. Csodát varázsolt átkozott életéből, ő volt a jóságos boszorkány.

mamuszka37•  2021. április 8. 17:05

A király és a madárka

A király és a madárka


Fantázia-ország szép vidékein boldogan, jólétben, békében élt a nép. Királyuk bölcs volt, bátor és igazságos, népe őszintén szerette. Ám a királyok is megöregszenek, ez történt Fantázia uralkodójával is. Belefáradt az uralkodásba, így hát trónját és koronáját átadta fiának, aki folytatta a nemes hagyományokat, igazságos és közkedvelt uralkodója lett népének.

Az öreg király betegeskedett, sokat kellett pihennie. Palotájának azt a szobáját választotta pihenőhelyéül, amelynek ablakából gyönyörködhetett hetedhét világra szólóan szép, hatalmas kertjében, tavasszal a virágokban, nyáron a gyümölcsökben.[nobr2]


Termett itt mindenfajta alma:, aranyszínű és piros, ezüstösfényű körték, hamvasan kéklő szilvák, pirosló eprek és még sok más. Hallgatta a király a madarak énekét és közben elszunyókált. Amikor felébredt ámából, majd megszakadt a szíve a látványtól, amint kertjére nézett. Csúnya, utálatos férgek lepték el a fák leveleit, megrágták a virágokat, még a pázsitot is megtámadták. Szomorú lett az öreg király. Mellette aranykalitkában egy kismadár szomorkodott. Látván a király bánatát, így szólította meg:

- Ha szabadon engedsz, segítek a kerted megmentésében és gondozásában.

Hitt is a király meg nem is a madár szavának, de kinyitotta az aranykalitka ajtaját. Huss! Kirepült a madárka, leszállt a király ölébe, onnan az ablak párkányára, teleszívta tüdejét friss levegővel, aztán kiterjesztette szárnyait és elrepült messze... a nagyvilágba.

Másnap reggel - mikor a király kitekintett ablakán, látta, hogy hatalmas fekete felhő kerekedett, mely egyenesen az ő kertje felé tart. Amint közelebb ért a felhő, kiderült, hogy az nem más, mint rengeteg sok madár. Lezálltak a király kertjének fáira, nekiestek a férgeknek, és az utosó férget is elpusztították.

Néhány hét múlva újra kivirult a kert és szebben ragyogtak a gyümölcsök, illatoztak a virágok, mint valaha.

A király öröme nem ismert határt. Lám, a madárka megtartotta ígéretét - én is hálás leszek. Visszaadtam szabadságát, de ezentúl társairól is gondoskodom. Megparancsolt hát szolgáinak, hogy helyezzenek el a kertben madáretetőket télire, ahol terített asztal várja majd az éhes madárkákat. Így a király télen is hallgathatta kis vendégei köszöntő csiripelését, azok meg minden tavasszal és nyáron megvédték a kert fáit és virágait a kártevőktől.

Jótett helyébe jót várj - gondolta az öreg király és többé nem zárt kalitkába madarat, azok pedig daloltak neki, hogy szépet álmodjon gyönyörű kertjében.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom