mamuszka37 blogja

Novella
mamuszka37•  2020. július 20. 17:29

Puskázások


A puska régi háborúk kézi lőfegyvere.

közelharcban alkalmazták a katonák, mély sebeket, halált is lehetett okozni vele.

A modern fegyverek nem szorították ki teljesen használatát, ma is alkalmazzák

vadászatokon vadállatok elejtésére.

A puskázás nem jelenti a lőfegyverrel való játékot vagy ölési szándékot.

Az iskolában a diákok puskáznak, ha nem készültek fel a tananyagból eléggé,

és a puska - papírdarabra írt szöveg - segít a jó jegy megszerzésében 

vagy a bukás elkerülésében. Ez a fajta puskázás nem árt a feleltető tanárnak,

csak becsapja, visszaélnek jóhiszeműségével.

Szinte nincs olyan diák, aki - még a jó tanulók is - nem puskázott tanulóévei során.

Sokféle lehetőség van erre a csalásra. Néha én is rákényszerültem alkalmazására.

Különlegesnek tartom az egyetemi szigorlaton történt esetet. Az egyik évfolyam hallgatói

találták ki a következőt: ókori történelem volt a témakör, a tanár Hahn István dr.

Egyszerre három hallgatót hívott be felelni, és adott tíz percnyi felkészülési időt 

az első felelőknek. Minden felelő  ételt húzott, amiből felelnie kellett. Ám ők lopva

két tételt húztak. Az egyiket a tanár úrnak adták, a másikat eldugták. Távozásuk után

átadták soron következő társaknak, majd ez így folytatódott. Így mindenkinek volt ideje 

 átnézni az anyagot, amit a kicsepészett tétel címe tartalmazott.

 Eredmény. csupa remek felelet.

Egy idő után gyanús lett ez a tudás a tanár úrnak, a csel kiderült. 

Büntetése: meg kellett ismételni a vizsgát az egész csoportnak.

Mi nem mertük a példát követni, de szellemesnek találtuk.

A mai diákok már a papír anyagú puskát nem használják, vannak

okos gépek, segítenek - és a tanulók, akiknek íly módon nem kell puskát készíteni,

buták maradnak, mert a puskakészítés során is lehet tanulni. Ezt tapasztaltam.

mamuszka37•  2020. július 9. 16:17

Boldogság és öröm kapcsolata

Boldogság és öröm kapcsolata.

"..boldog, aki nem örül" - írta Ady A Patyolat üzenete című versében.

Különös, ellentmondásos gondolat. Úgy gondoljuk, a boldogság forrása az öröm.


Ady versének további olvasása és életmódjának, magánéletének ismeretében egyértelművé

válik számunkra, hogy az öröm a kéjes gyönyört jelenti számára, életének ismeretéből azt is tudjuk, hogy

számtalan szerelmi kalandja volt - név szerint csak két nőt, - Lédát és későbbi feleségét, Csinszkát - ismerjük.

Hatalmas kéjvágyáért, a szerelmi gyönyörökért halálos - az ő korában még nem gyógyítható - vérbajtól szenvedett, mely viszonylag fiatalon, negyvenkét évesen sírba vitte őt. Kevéssé ismert novellájában, a Mihályi Rozália csókja című történetben leírja, miként kutatta e betegség láncolat tagjait. Végül a nevezett színésznő sírjáig jutott. Ez a gondolata - természetesen - személyes és nem vonatkozik a  szerelmi gyönyört, örömöt megfelelő mérséklettel és óvatosággal folytató személyekre. A szerelmi boldogság öröm.

- Az örömnek sok egyéb forrása is van, siker, nyeremény, szerencse, ajándék személyes találkozások, felsorolni szinte lehetetlen. A boldogságnak hasonlóképpen sok más forrása lehet és van. Neves költőinket a

boldogságés az öröm megihlette. Néhány példa ebből: "Míg az ember boldog nem volt, addig meg sem halhat"

" Szenvedés a boldogságnak egyik alkatrésze" / Arany  János verseiből /

Vörösmarty: A merengőhöz - melyet feleségéhez, Laurához írt - idézet. " Nézd a világot, mennyi milliója, s köztük valódi boldog oly kevés."

Tóth Árpádtól kötetcím is: Az öröm illan

A Bibliából: "boldogok a lelki szegények" 

Számtalan slágerszövegben szerepelnek az öröm és boldogság forrásainak megnevezései. Közös területük a szerelem. Feltétlenül mégsem tartoznak  minden esetben össze, így Ady versében is helye van e különös szembeállításnak. 


mamuszka37•  2020. május 19. 12:14

Kórházi történet

Nem egyszer volt, nem akárhol, nem is olyan régen beutaltak egy beteget a városi kórház belgyógyászati osztályára kivizsgálás végett. Nevezzük el őt Eszternek - nagyon csodálkozott, mikor a főorvos magánbetegeinek kétszemélyes, összkomfortos szobájában helyet kapott. Nem esett ő fejre, tudta, mit jelent ez, gyűjteni kezdte a hálapénzt gyógyulásban reménykedve. Következtek rendre rutinvizsgálatok, mindegyik negatív eredményt mutatott. A második napon vizitre jött a főorvos kíséretével. Eszterhez nem szólt egy szót sem. Megnézte a leleteket, majd szakmailag jól felkészült helyetteséhez fordult:

- Be vagyunk kerítve - … holnap béltükrözést kérek.

Eszter - mert többször túlesett már e kellemetlen beavatkozáson - feleslegesen! - hevesen tiltakozott. Professzor úr nem reagált, nem próbálta meggyőzni, miért lenne fontos… Környezete döbbenten hallgatott, megfagyott a levegő: a beteg ellent mondott - ilyen még nem történt. A rezidens percek múlva hozott egy cetlit ezzel a szöveggel: a vizsgálatba nem egyezem bele, saját felelősségemre elhagyom a kórházat. Eszter összecsomagolt és távozott. Előzőleg CT vizsgálatra előjegyezték, ezt ambulancián elvégezték - kiderült, hogy komoly baj van: szűkület alakult ki egy létfontosságú emésztőszervi vezetékben, amit megfelelő beavatkozással sürgősen meg kell szüntetni.

- Eszter visszatért a professzorhoz - előtte baráti tanácsra magánrendelőjében felkereste, hogy időpontot és beutalót kérjen.

- Na végre, hogy itt üdvözölhetem, -szólt az orvos és kijelölte az új vizsgálati időpontot. Később kiderült, hogy nem a CT által javasolt vizsgálatot végezte el, arról ezt írta a zárójelentésbe: ˝teljesen ép külleműnek ábrázolódott˝. Lisztérzékenység gyanújára vett szövetmintát,- /feleslegesen, mert ezt már korábban negatívnak találták egy másik vizsgálat során./ A lelet negatív eredményt igazolt most is…

Eszter tovább szenvedett, látványosan fogyott. Baráti tanácsra és némi ismeretség árán eljutott egy másik város klinikájára, ahol a szükséges beavatkozással a szűkületet megszüntették. A több mint egyéves pangás miatt krónikus gyulladás alakult ki, ami a további években egyre több szövődményt és súlyos fájdalmakat okozott, a károsodás visszafordíthatatlan, sőt megállíthatatlan emésztési nehézségekkel járt. A hasnyálmirigy sorvadásnak indult. Gyógyszerek, diéta sem segítettek, testsúlya is tovább csökkent.

- Vissza kellett térni a helyi kórházba. A professzor úr emlékezett. Hiúságát mélyen sértette, hogy renitens betege más szakorvostól kért és kapott segítséget. Bár feltehető volt, hogy a szűkület visszatért, a főorvos úr most is csak a lisztérzékenységre vett mintát!

- Engem nem lehet megkerülni - mondta Eszternek - és amikor a kínos gyomortükrözés után kihúzta a csövet, ironikus mosollyal kérdezte:

- No szakértő, mit szól hozzá, találtam egy kis "refluxocskát?"

Ugyan mit szólhat az ember ilyen fájdalmas helyzetben? -

- Tudok róla - mondta Eszter, de nekem nem ég a gyomrom, nem ez az igazi baj. A délutáni vizit alkalmával megkérte sajnos! a nyilvánosság előtt, hogy ne gúnyolódjék vele, mivel ő nem tartja magát szakértőnek, mindössze arról van szó, hogy rég kínzó betegsége miatt tanulmányozta a szakirodalmat és nagyjából érti a baj okát. Eszter és az orvos viszonya ettől tovább romlott.

A professzor beosztott orvosai sem foglalkoznak vele érthető módon: féltik az állásukat, több orvos pedig távozott. A professzort tényleg nem lehet megkerülni. Eszter számára minden további próbálkozás a javulás érdekében - kilátástalan. Sokat töpreng azon: mi vezette a professzort a téves diagnózis meghozatalában: ismeretei hiányossága vagy a sértett hiúságból fakadó bosszú? Helyzetét tekintve mindegy: akkor, ott halálra illetve sok pokoli szenvedésre ítélte a hivatását hatalomvágyában kiélő vezető beosztású orvos.


mamuszka37•  2020. április 17. 18:36

Lakótelepen


Ma már majdnem szégyen. A múlt század 60-as éveiben kezdtek épülni sok szegény család örömére. Összkomfortos, kényelmes társas épületek.

Egy ilyen lakásban élek ma is, és jól érzem itt magam. Az épület háromszintes, két lépcsőház, 12 család otthona.

Kedvesek, egymást segítők a szomszédok, noha nem járunk össze pletykálkodni. Ablakaim egy bányatóra néznek, sás nőtte be a partjait, vízén vadkacsák, hattyúk úszkálnak. Lombos fák és bokrok adják a friss levegőt és az árnyékot nyáron.

Szüleimnek soha nem volt saját tulajdonú lakása, albérletekben, - szűkösen, nyomorban éltek. Életük utolsó éveiben örökölték nagyszüleim roskadozó családi házát. Ez a ház még a II. világháború előtt, használtanyagokból épült, nem újították fel, nem volt rá pénz. Két szoba téglapadlós, a konyha cement a kályha - rosszul épített, - gyakran, - főként ha több fűtőtest működött, füstölt. A nagyobb szobában nagyszüleim,a kisebben mi éltünk négyen:szüleim, húgom és én. A konyhához tartozott egy parányi éléskamra és a fáskamra, WC az udvaron

Öt évet töltöttem az egyetemen, kollégiumban, kényelembe. A diploma megszerzése után. visszaköltöztem a nyomorba,ahol sem villany, sem víz /kút sem/ volt. Ekkor tanítani kezdtem abban a gimnáziumban, ahol egykor kitűnő eredménnyel érettségiztem. Férjhez mentem, és első gyermekemmel, férjemmel lányom hét hónapos koráig a családi házunk éléskamrájában laktunk. Beneveztünk egy lakótelepi építkezésbe. Hét egyforma ház épült, típustervek szerint hatvan négyzetméteres, komfortos /fűtés egyedi megoldású, a hidegpadlós helyiségek nem fűthetők. Az épületeket maguk a leendő lakók építették hétvégeken. Segítséget kaptak munkahelyüktől, főként építőanyagot és fuvart. Szép környezetben, a külvárosban, bolt közelben, orvosi rendelő, gyógyszertár, iskola, óvoda és kedvező buszközlekedés. Számunkra maga volt a csoda. Hitelre vásároltuk, de ez nem volt sok, két fizetésből könnyen törlesztettük, noha havi bérünk nem volt nagy összeg. KISZ lakótelep volt a neve. Néhány év múlva a környezete beépült, elköltöztünk egy nagyobb lakásba, másik városrészbe. Ez tízemeletes épületvolt, kellemetlen lakótársak mellé. Innen menekülni kellett, és – mivel lányaink férjhez mentek - ismét más városrészbe, kisebb lakásba költöztünk, itt élünk ma is. Hiányzott a kert, de szüleink halála után, az örökségből erre is szert tettünk, és nyugdíjas éveinket a kertészkedés megszépítette. Már eladtuk. öregek és erőtlenek, de sok szép emléket őrzünk róla. Lakásunk közelében 5 nagy márkás áruház kínálja áruit, akcióit, nem jelentenek egymásnak konkurenciát, mindig rengeteg a vásárló. Az autók alig férnek el az utcákon és a bevásárló központok előtt. Elgondolkodik az ember: vannak itt szegények? Ők itt nem vásárolnak.

Városunk a múlt században ismert iparváros volt: számos textilgyára, élelmiszert gyártó üzeme, gépgyártás, a híres Vagongyár, Keksz és ostyagyár városa. Mindenkinek volt munkája. Ma itt az ismert AUDI cég, sokan járnak át Ausztriába dolgozni, vásárolni. Végre van egyetemünk, mely bekebelezte a régebbi főiskolákat / a Tanítóképzőt is, ahol egykor tanítottam./

Miért írtam le mindezt, a hozzá kapcsolódó emlékeimet? Az volt az ifjúságom, szerényen éltünk, de vidáman, békésen. A régi – már bezárt kiskocsmákban szórakoztak az emberek, tekéztek, daloltak, táncmulatságokat rendeztek, vicceket meséltek. ez mind megszűnt. A központi kórház impozáns épület, óriási kerületet lát/na el,de nehéz bejutni és nem is érdemes. Sajnos, kifejezetten rossz tapasztalataim vannak. A jó szakorvosok külföldre távoztak, az itthon maradókban kevés az elhivatottság. Meghalni könnyebb, gyorsabb, mint meggyógyulni. A helyi hírlap tele van idős betegek halálhírével. Eredetileg katonai kórháznak épült, kiváló orvosok gyógyítottak, de a kötelező katonaság megszűntével átvette a város a civil lakosság számára, a régi kórház épületegyüttese ma is üresen áll, nem hasznosították. Itt, az újban a hatékony felszerelés is hiányzik.

Városunkban sok lakótelep létesült, újabban luxus negyedek, itt laknak a város gazdag urai. Forr a politika, botrányok, uszító plakátrengeteg, erőszak, közöny keseríti meg az őslakosok életét. A zöld területeket lebetonozzák, a meghitt társas szórakozásokat, falunapokat, „búcsúkat” felváltotta a zajos tömegfesztivál, a külvárosok utcáin kövezet életveszélyesen töredezett. Reklamálni nem érdemes. Házunk előtt két játszóteret létesítettek, közelben van egy harmadik is, de gyerekek nem vagy alig játszanak, nincsenek. Miért e sok játszótér?? Kamaszok randalíroznak esténként, rongálnak.

Íme egy átlagos lakótelep, ahol élni még lehet. Az épületek egy részét felújították – külsővakolás, radiátorcsere – ettől megnőtt a hitelezett közös költség és hidegebb a lakás. Visszavágyom a cserépkályhás, szegényes lakásba, de leginkább a KISZ lakótelepre.

mamuszka37•  2020. április 8. 17:09

Különleges iskolai dolgozat

Ipari profilú szakközépiskolában tanítottam néhány évig magyar irodalmat. Négy párhuzamos osztályból kettő villamosságot, kettő autószerelést tanult. A közismereti tárgyak - így a magyar nyelv- és irodalom sem volt éppen a diákok érdeklődésének központjában, a tanár számára hálátlan feladatnak látszott és nem kecsegtetett sok sikerrel. Ráadásul lányok nem jártak ebbe az iskolába, viszont előtte lány gimnáziumban tanítottam. Elkeserített a változás, mert másutt nem találtam állást, pedig két kicsi gyermekkel és tetemes lakáskölcsönnel megterhelten nagy szükségünk volt jövedelemre, másfelől viszont tanítás nélkül nem tudtam volna elképzelni az életemet.
- Az első két év nehéz volt, de miután megismerkedtem a fiúk lelkivilágával - nekem csak lányokkal volt addig kapcsolatom - sikerült a tanulók többségében felkelteni az érdeklődést az irodalom szépségei iránt. Még szakkört is szerveztem, diákköri pályázatokon díjakat is nyertek néhányan diákjaim közül. Osztályfőnökként szinte anyapótlékuk, egyeseknek viszont - mert még akkor csinos és fiatal voltam - titkos szerelmük tárgya is lettem.
Igényes voltam önmagamhoz, de diákjaimtól is követeltem, mert tudtam, az ő érdekük, hogy felkészítsem őket magyarból a kötelező érettségi vizsgára. Ugyanakkor voltak engedmények azon tanulók számára, akik kiemelkedően jól szerepeltek a tananyagból, elnéztem néha, hogy a pad alatt más könyvet olvasnak és magam is próbáltam becsempészni az órák menetébe tananyagon kívüli írók, költők műveit. Ma is úgy érzem, az élet és a vizsgaeredmények is visszaigazolták, hogy helyesen tettem Ezek olyan dolgok, amikre nem tanítják meg , nem készítik fel a leendő tanárokat az egyetemen. Erre rá kell érezni az adott helyzetben, ehhez szükséges a hivatás-érzet. Így értem el, hogy nem kellett fegyelmezésre pazarolnom az oktatásra szánt időt. A fiúk bíztak bennem és viszont, én is bízhattam bennük.
Ezzel függ össze annak a különös magyar dolgozatnak a története, amire most visszagondolok. Akkoriban előírás volt, évente négy iskolai, úgynevezett nagy dolgozatot íratni, egy nagyobb tananyagrész befejezése után. A harmadik c. osztályban - ahol afféle osztályfőnök-pótlékként is szerepeltem / minden fontos feladatról tőlem értesültek, mert az ő osztályfőnökük, egy férfikolléga ezzel nem sokat törődött/ .- a romantika fejezet, Jókai regényeinek tanulása után írattam meg az iskolai dolgozatot. Ez a füzet nem a tanulóknál, hanem az iskolában volt elzárva, adott esetben - ha szakfelügyelő érkezett ellenőrzésre - dokumentálta a tanulók tudásának, felkészültségének színvonalát. Az írásbeli érettségik előkészítését is jól szolgálta.
Az említett esetben Jókai Az aranyember c. regényéből kellett dolgozatot írni, a romantika elemeinek bemutatásával.
Amikor a dolgozatok javításába elmerültem, két rendhagyó írással találkoztam.Az egyiket K. Laci írta, akinek édesanyja pár héttel korábban öngyilkos lett...Laci kiváló dolgozatot írt a romantikáról, csak nem Jókai regénye , hanem V. Hugo A nevető ember című megrázó tartalmú regénye alapján. Adhattam volna rá elégtelen osztályzatot - hiszen nem a témáról írta - de én jelest adtam. Megértettem az ő lelkét és ezzel elnyertem rövid életére szóló háláját - mert ő is követte anyját néhány évvel később..- ami nagy kár, mert rendkívül tehetséges festői tehetséggel volt megáldva...és rövid ideig rajztanárként oktatott egy híres gimnáziumban.
A másik rendhagyó dolgozat írója B. Miklós, kiváló sportoló, kajakozó ifjú volt -/később kiderült, hogy titokban szerelmes volt belém / - és ő sem az adott témával foglalkozott. Az életéről írt, mely szomorúan alakult.Anyja második házasságot kötött és az új férj gyűlölte Miklóst - lehet, hogy az ellenszenv kölcsönös volt - de a hatalom a férfi kezében, és a fiút azzal büntette gyakran, hogy amikor edzés után éhesen hazament, nem kaphatott vacsorát. Verést is el kellett viselnie néha. Erről számolt be nekem részletesen a dolgozatban. Ezúttal gondban voltam. Mit tegyek?
Erre az írásra nem lehetett osztályzatot adni. Behívattam Miklós édesanyját az iskolába. Művelt, elegáns asszony volt, kedves és kissé szomorú. Szótlanul kezébe adtam fia dolgozatát és kértem, olvassa el. Miközben olvasta eleredtek a könnyei és csendesen végig peregtek arcán. Majd felállt, megköszönte nekem fia üzenetét és elment.
Valószínűleg változott a helyzet.. az asszony az utcán nekem megelőzhetetlenül előre köszönt..
Miklós jelesre érettségizett és jogásznak tanult. Évekkel később találkoztam vele - egy kávé mellett elmondta élete alakulását...és akkor árulta el diákkori szerelmét is. Többé nem találkoztam vele. Az ilyen esetek persze nem sűrűn fordultak elő - szerencsére.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom