mamuszka37 blogja

Novella
mamuszka37•  2021. szeptember 10. 16:21

Egy alkoholista halála



Jani bátyó kreol bőrű, colos termetű férfi volt. Szarukeretes pápaszemet viselt. Becsületes szakmája a festő és mázoló nevet viselte, de ő nem tisztelte ezt a tisztes szakmát, mert a festékek szagát, a falakról lekefélt port ki nem állhatta, örökké szomjazott tőle. Így aztán sűrűn emelgette a poharat , kezdetben csak sörrel, később fröccsökkel vigasztalta poros torkát.

Volt szerető családja, takaros - bár nem kimondottan csinos felesége - de a nőket nem tartott sokra, inkább csak használta, mintsem szerette őket Unalmas, szegényes házasságuk egyetlen gyermeket, egy barna bőrű kislány termett, őt Bucinak becézték 

.Magdus néni egyetlen lánykájának jó nevelést akart nyújtani, azért beíratta egy belvárosi elit iskolába, ahol szinte kizárólag értelmiségi urak gyermekei koptatták az iskolapadot. Buci anyukáját behívta az osztályfőnöknő és megkérte, hogy tartsa tisztán, mosdassa rendesen a kislányt, mert fekete a kosztól Magdus nénit elkeserítette ez a vélemény és felvilágosította az apácát - mert az volt a tanítónő - hogy a kislányának ilyen színű a bőre, apukájától ezt örökölte. /nem volt sem néger, sem roma, sem félvér, csak sok volt a pigmentje/.

Így a következő tanévben - a sértés miatt - anyukája már a helyi iskolába íratta, annál is inkább, mert Jani bátyó egyre többet ivott és ezzel fordított arányban egyre kevesebbet dolgozott. Már odáig jutottak a szegénységben, hogy az ágynemű huzatja piros zászló anyagából készült, amit a május elsejei felvonulás után Jani bátyó haza mentett. Lakásuk a szülői házhoz tapasztott betontéglákból tákolt egy szoba és konyha mindig ragyogott a tisztaságtól, akkor is, mikor Jani bátyó egy-egy kiadós kocsmai piálás után kissé telehányta a konyhát vagy a piros ágyat.

A ház mögött kert, benne megtermett a sokféle zöldség, és néhány gyümölcsfa szolgáltatta az ínyencséget. Ásott, alacsony kávájú kútból merítették a vizet vödörrel, ittak, mostak, öntöztek belőle, jóféle bővizű kút volt - alacsony kávája miatt Buci kicsi korában ki volt tiltva a kertből, de később már ő is kivette részét a kerti és háztartási munkákból, mert ahhoz, hogy megéljenek, Magdus néninek munkát kellett vállalnia. Alkalmi takarításokból keresett annyit, hogy naponta főzni tudjon maguknak valami rendesebb olcsó ételt. Magdus néni szabadidejében falvédőket hímzett- akkoriban nagy divat volt a konyhák falára - ma már giccsesnek mondható rongyból készült feliratos díszeket rakni. Egy alkalommal - talán tréfából, talán óvatos figyelmeztetésből vagy kérésből olyan falvédő szöveg került ki a hímző tű alól, ami Jani bátyót soha nem dühbe hozta:

"Az én uram csak a vizet issza, nem siratom leányságom vissza!" - ezt olvasta részegen a férj, mikor hazatért nem éppen vízivás után. Fogott egy kést és lehasította a falvédőt, a földön taposta, míg az cafatokra szakadt, majd tovább hadonászott a késsel...Elméje elborult, úgy látta - már nem először, - hogy a falvédőről patkányok vigyorognak rá, meg akarják támadni és neki meg kell védenie magát. asszonyát is patkánynak látta, óriás példánynak, ezért ellene fordult, hogy vele is végezzen. Magdus néni a kertbe menekült, hogy a hátsó ajtón át a másik utcára jutva egérutat /nem patkányutat!/ nyerjen. Jani bátyó utána vetette magát - és futtában fejjel előre belezuhant a kútba, ahol azonnal lemerült. Így ért véget egy alkoholista élet - dicstelenül.

mamuszka37•  2021. július 11. 11:39

Apróemlék tanárkoromból


A szabad szombat - ezzel együtt a tanítás nélküli szombat már csak akkor lépett életbe, amikor kevés időm volt a nyugdíjba vonulásig. 

Manapság sok vitát vált ki, az üzletek szombati és különösen a vasárnapi nyitva tartása. Ezt a vitát mindenki ismeri és véleménye is van...ezek a vélemények megoszlanak...Régebben ezt senki sem firtatta: kell-e dolgozni szombaton. 

  - Mint családanya én is szívesen lemondtam volna a szombati tanításról, de mindig voltak óráim, amiket meg kellett tartani. A tanárok csak akkor kapták meg az óradíjat, ha megtartották az órát. Egyetemistaként mi erre tekintettel mindig beosztottuk - a tanár érdekében - hogy legalább három hallgató részt vegyen a görög órán /nagyon nehéz volt és a tanár szigorú/ - hogy Vissy tanár úr megkapja a pénzét. 

Azt hiszem, nemes gesztus volt ez részünkről és bizonyos önfeláldozás, mert a jelen levőket egész órán faggatta, mintha teljes létszámba - tizenketten - ott lettünk volna. 

   - Bezzeg amikor a Főiskolán tanítottam, az első évben velem nem voltak ilyen együttérzők a hallgatók.  Természetesen érthető, hogy szombaton déli tizenkettőtől fél kettőig nem sok kedvük volt filozófiai előadást hallgatni..Sokan közülük vidékiek  voltak, kollégiumban vagy albérletben laktak és nagyon várták, hogy haza utazhassanak minél előbb...Ezért egy karácsonyhoz közeli szombaton valaki beszólt nekem a csoportból: 

 - Menjünk haza!- hagyjuk ki az előadást.

 - Nem tehetem, hisz fegyelmit kapok, és levonják a béremet is - válaszoltam. 

Nem hatódtak meg, zümmögés kezdődött és nehéz volt dönteni, mit tegyek. Ilyen szituációkra nincs felkészítve a tanár egyetemista korában., - rögtönözni kell. Én is ezt tettem, ösztönös sugallatom szerint.  Megkérdeztem tőlük:

 - Ki javasolta ezt, álljon fel és vállalja!

Nem vállalta senki. Nagy csönd lett...

 - Most kimegyek a tanári szobába, és aki bedobta ezt a javaslatot, jöjjön be és beszéljük meg - mondtam és eltávoztam a tanteremből.

Teltek a percek, majd halk kopogást hallottam és 

- Szabad, tessék! - szavamra níltaz ajtó és beejött a lány, aki bocsánatot kért és vállalta. 

Visszamentem és azt javasoltam, aki menni akar, menjen el, de maradjanak legalább hárman, hogy az órátmegtarthassam.Senki sem akart elmenni. 

 - Rendben van és köszönöm ezt a döntést, de aki hangosan javasolta, annak most el kell mennie..- így döntöttem. Megtörtént. Az óra további része úgy zajlott le, mintha nem szombat dél lenne. A további szombatokon sem volt probléma, mindig a kellő létszámban megjelent annyi hallgató, hogy az óra megtartása nem jelentett gondot. Nem haragudtunk egymásra, hiszen ők is pedagógusnak készültek és megértették - végig gondolva nehéz helyzetemet - hogy rájuk is várnak hasonló nehéz problémák.

   Ma már nincs tanítás szombatonként és ez így van jól, mert a diákok is elfáradnak, a tanár is...

Ez az emlék azért vetődött fel bennem, mert mostanában sokat hallunk arról, hogy az általános iskolákban egész napos oktatást terveznek. Vajon, sikerül-e fegyelmet tartani - ha nem is szombaton - a hét öt napján a tanárnak és mikor fognak játszani, kikapcsolódni, pihenni a diákok?  Kíváncsian várom az eredményt, de nem jósolok  neki hosszú időt... 

mamuszka37•  2021. június 26. 15:46

Az első szerelem románca



Sok fiú - korombeliek - legyeskedett körülöttem már tini koromtól kezdve, bár nem voltam nőiesen érett még, kicsi domborulatok mutatták, hogy még sokáig feslő bimbó maradok. A fiúk főként ártatlanul flörtölő, de visszafogott szövegeimért keresték társaságomat, és akkoriban még a testi kapcsolatot hosszú udvarlás előzte meg, ha erre a szülők is áldásukat adták.

  Bálokba anyám vagy mindkét szülőm kíséretében mehettem el, mindig be kellett jelentenem otthon, hogy kivel , hova megyek és mikorra érek haza. nem ácsoroghattam az engem haza kísérő fiúval a kiskapuban, de be sem hívhattam, .néhány mondat után búcsúznom kellett tőle, mert kiszólt egy hang a

- Azonnal gyere be!- ne várd, hogy kimenjek érted!

Néha szerenádot kaptam ismerős fiúkból összeállt kis csapat énekelt, gitározott, kedvenc dalaimat adták elő. Ez nem volt tilos.

   Ezért kevés lehetőségem adódott komolyabb ismerkedésre, de nem is sürgetett a vágy, hogy fiúkkal lekössem magam. Jól eltelt az időm olvasással, kézimunkával, házi munkákból is ki kellett vennem a részem bőven. 

   Tizenöt éves koromban láttam meg azt az ifjút, akit 

életem egyetlen, igaz - de elvesztett szerelmemnek -  mondhatok. Nyolc évvel idősebb volt nálam, kész férfi már, míg én éretlen csitri. Távolról többször láttam őt, volt állandó - korban hozzá illő barátnője is, akivel - mint később ő maga elmondta - rendszeres szexuális kapcsolatot tartott fenn, sőt ő volt az első nő az életében, aki férfivá avatta őt. A lányt látásból ismertem, csinos volt és szabad, apjával élt - szülei elváltak - és engedékeny apja nagy szabadságot adott neki e téren is. Nem volt könnyű helyzetem - versenyre kelni, de nem is állt szándékomban. Álmodni mertem csak a fiúval való megismerkedésről. Mégis így hozta az élet, hogy erre sor került a falusi búcsúban, ahova rokonok meghívására elmentünk. Ott az én rajongott szerelmem - mert már akkor is az volt - talán ez a platói szerelem! - táncolni kért fel, beszélgettünk sokat. Hazakísért. Nem beszéltünk meg további találkozást, mégis jóval később egy vasárnap délután barátjával beállított hozzánk, eljött látogatóba és egyben búcsúzni is, mert ment vissza Pestre, ahol főiskolai tanulmányit a soron következő tanévben fejezte be. 

  Megrémültem a váratlan látogatástól, féltem, hogy szidást kapok, mert szüleim azt gondolják, hogy én szerveztem így. De nem így történt, csupán az okozott némi lelki fájdalmat, hogy az egész látogatási idő alatt nevelőapám társalgott az én vendégeimmel. Ezután néha képeslapokat, leveleket kaptam és ismét meglátogatott, amikor anyjához hazajött. Anyja egyedül nevelte őt - apja korán meghalt, testvére nem volt, és szigorúan bánt vele. Ma sem értem, miért engedte őt továbbtanulni főiskolán, mert paraszti gazdálkodónak szánta. Volt ugyanis néhány holdnyi földjük. Ez volt az oka, hogy amikor tudomást szerzett rólam, harciasan tiltakozott a kapcsolatunk ellen. Látta, hogy belőlem sohasem lesz kiváló falusi menyecske...mert én szerinte kisasszonyos vagyok. Igaza volt, mert én valóban tanulni készültem és bár a fizikai munkától nem féltem, nem tudtam volna magamat főállású háziasszonyként elképzelni. Sajnos fiában sem találta meg a remélt parasztgazdát..Így aztán napirenden voltak a kemény veszekedések köztük. Ennek ellenére nem vállaltuk a házasságot, mert nem volt rá anyagi lehetőség sem. Munkát kellett keresnem, elszalasztottam miatta az egyetemet, és gyötrődtünk, egymást gyötörve, mert én nem engedtem testi vágyainak, nem lettem az övé könyörgései ellenére sem, noha én is szerettem volna - neveltetésem és félelmem visszatartott. Később megtudtam, hogy mikor tőlem elbúcsúzott, alkalmanként felkeresett egy a faluban jól ismert könnyűvérű nőt, aki megoldotta problémáját - miközben anyja engem nevezett kurvának. Most, sok év után azt gondolom, hogy elhagyott volna, ha engedek, mégis megbántam, mert az olyan más lett volna, mint amilyen lett később mással

   A forradalom leverése után a világ másik végére disszidált. Írt nekem leveleket, melyben beszámolt sorsa alakulásáról és remélte, hogy kimegyek utána és feleségül vehet. Ezeket a leveleket csak akkor kaptam meg - hat évvel később - amikor diplomát szereztem - mert anyám elrejtette előlem, hogy ne zavarjon tanulmányaimban. Az utolsó levél csodálatos volt. Szerelmünk történetét szerelmes versek idézeteiből állította össze. Ő, aki korábban nem különösebben kedvelte a verseket. A levelet megsirattam, soká őrizgettem, azután, amikor férjhez mentem, eltéptem és eltüzeltem a fényképével együtt. 

   Később megtudtam, hogy hat gyereke született, anyját egyszer látogatta meg itthon, gyerekeit bemutatva - és akkor is összevesztek. Utána már nem élt soká. Utazó ügynökként dolgozott és egyik útja során megtámadták és megölték.

   Így ért véget a románc, néha még álmodom róla és verseimben él tovább ma is. Nem halott mégsem.

mamuszka37•  2021. június 15. 15:49

Egy asszony élete

- Mónika idős szülők gyermekeként született a háború utáni nagy inség idején. Anyja már harminchét éves volt ekkor és idegileg  - a háborúban átélt borzalmak miatt - eléggé labilis.

A terhesség idején sokat koplalt, és kalória szegény táplálékokat fogyasztott. A kislány nagy súllyal, de csontgyengének született. A szülők és az asszony első házasságából született - már kamaszodó -  lánytestvér nagy szeretettel vette körül a kis jövevényt. 

 - Az ország gazdasági helyzete javult, Mónika megerősödött testileg, de értelme nem fejlődött kellő ütemben. Tanulni nem szeretett, szívesen és gyakran kerülte az iskolai foglalkozásokat, de erről nem számolt be otthon szüleinek. Így kínos meglepetést okozott nekik, amikor igazolatlan hiányzásai miatt a gimnázium második osztályában év végén nem kapott bizonyítványt - és ezzel évismétlésre ítélte magát. 

 - Nővére éppen végzett az egyetemi tanulmányaival  és visszatért szülővárosába, egykori iskolájába tanítani. Húgát is beíratta, hogy az ő védőszárnyai és ellenőrző segítsége mellett megszerezze az érettségit. Az idős szülők boldogok voltak, mert a sokat füllentő Mónikát nem volt könnyű a fiúktól távol tartani...márpedig ők szerették volna tisztességes házasságban látni az életét. 

- Sajnálatos módon a remények nem váltak valóra. Mónika félévkor - minden könyörgés és rábeszélés ellenére félbehagyta gimnáziumi tanulmányait , és rövid semmittevéssel töltött idő után rászánta magát, hogy kitanulja a gyors- és gépírást. Ezúttal sikeresen be is fejezte tanulmányait és némi összeköttetés árán munkahelyet is sikerült szerezni neki. 

- Hamarosan férjhez ment egy árva, elhanyagolt külsejű, tanulatlan fiúhoz, akit nem szeretett, de a szülők ragaszkodtak a házassághoz, mert nem győztek vigyázni kimaradozásai miatt az akkoriban fontosnak tartott erkölcsi tisztaságára.  A házasságból rövidesen két fiú született, az apai ismeretség révén állami lakást is sikerült szerezniük. Mónika akkor döbbent rá, hogy férjét nemcsak nem szereti, de szégyelli is. Beiratkozott az esti gimnáziumba és munka, meg család mellett ezúttal leérettségizett. Egy nagy gyárban a jogászok mellett titkárnőként dolgozott és lassan kezdett fejébe szállni saját fontosságának tudata, barátnőit és barátait diplomások közül választotta...A házasság fölbomlott és csúnya válással ért véget. Az utolsó kanálig elfelezték az ingóságokat és a két fiút is elválasztották egymástól. Az idősebbik, aki ekkor már kiválóan sportolt egy első osztályú csapatban - főállású sportolóként - és a sport miatt a középiskolát  anyja példáját követve - félbeszakította, apjához került, míg a fiatalabbik fiú anyjával maradt és a nagyszülőkhöz költöztek. Mónika apja hamarosan meghalt egy orvosi műhiba miatt. A családi házat eladták és az árán városi panellakást vásároltak, ahova özvegy anyjuk is beköltözött. 

- Az elhagyott férj elveszítette állását, mert inni kezdett és elsikkasztotta munkatársai pénzét...Titokzatos körülmények között egy sportverseny után hazatérve a fia holtan találta apját az asztala borulva. Örökölte kicsi lakását, megházasodott, ám a bajok nem értek véget. A sportállás megszünt, pénzbeszedő lett a fiúból, majd rákapott a szerencsejátékra, a pénzzel nem tudott elszámolni és elveszítette állását. Közben két lánygyermekük született, de mire a második kislány világra jött, ez a házasság is felbomlott...

- Zoli -mert így hívták a szerencsétlen sorsú fiút, próbált edzői állást vállalni, a dolgozók esti iskolájában érettségizett is, de komoly munkára nem volt képes többé...Eltűnt a család szeme elől  valahol az alföldi tanyavilágban...

 - Mónika anyja halála után /rákban halt meg rövid szenvedés után - magára maradt.  Szeretett volna új családot alapítani, de csak alkalmi partnerei akadtak, és mindig adósságokba keverte magát, hogy kevés fizetéséből finanszírozni tudja úriasnak vélt életvitelét. Végül talált magának egy nála jóval idősebb, rigolyás diplomás özvegy társat, akit mindenben kiszolgál ma is, miközben mindenkit okol mostoha sorsáért, csak saját felelősségét nem látja szomorú sorsának alakulásában.

 - Mónika megöregedett, sokféle betegség gyötörte: hallását szinte teljesen elveszítette, a hallókészüléket nem tudta használni, fájt tőle a feje. Szájról olvasva próbált beszélgetni, de ez sok félreértésre adott okot.

Lába – akár az állatorvosi ló példája – minden torzulást, fájdalmat hordozott. Nehéz volt megfelelő cipőt találni ilyen lábra, és még fájt is. Idős társát idegesítette Mónika egészségi állapota, de egymásra voltak utalva. A férfi egyetlen lánya nehezen kezelhető, idegileg terhelt teremtés már  harmadik házasságánál tartott, két apától két lányt nevelt és – bár okos, tehetséges nő volt – munkáját és a gyermeknevelést nem volt képes megfelelően ellátni. Ez a feladat az idős apára és a társául szegődött Mónikára hárult. A nehézségeket növelte a pazarló életmód és a felhalmozott adósság, amit az élettárs lánya okozott. 

--Mónikától az élettársa miatt saját gyermekei elfordultak, így sokat kesergett nehéz sorsán, de mert alapjában nem vette komolyan a gondokat, gyakran csak nevetett kilátástalan helyzetén. Néha öngyilkossággal fenyegetőzött, de szeretett élni, ezért nem kellett ezt a fenyegetőzést komolyan venni. 

Számtalan ilyen jelentéktelen, de a magányos nők számára nézve keserves sors létezik. Senki sem veszi 

észre, ha eltűnik, mint azt sem, hogy élt.

mamuszka37•  2021. június 10. 13:37

Fák és madarak napja

Fantázia-ország szép vidékein boldogan, jólétben, békében élt a nép. Királyuk bölcs volt, bátor és igazságos, népe őszintén szerette. Ám a királyok is megöregszenek, ez történt Fantázia uralkodójával is. Belefáradt az uralkodásba, így hát trónját és koronáját átadta fiának, aki folytatta a nemes hagyományokat, igazságos és közkedvelt uralkodója lett népének.

Az öreg király betegeskedett, sokat kellett pihennie. Palotájának azt a szobáját választotta pihenőhelyéül, amelynek ablakából gyönyörködhetett hetedhét világra szólóan szép, hatalmas kertjében, tavasszal a virágokban, nyáron a gyümölcsökben.Termett itt mindenfajta alma:, aranyszínű és piros, ezüstösfényű körték, hamvasan kéklő szilvák, pirosló eprek és még sok más. Hallgatta a király a madarak énekét és közben elszunyókált. Amikor felébredt ámából, majd megszakadt a szíve a látványtól, amint kertjére nézett. Csúnya, utálatos férgek lepték el a fák leveleit, megrágták a virágokat, még a pázsitot is megtámadták. Szomorú lett az öreg király. Mellette aranykalitkában egy kismadár szomorkodott. Látván a király bánatát, így szólította meg:

- Ha szabadon engedsz, segítek a kerted megmentésében és gondozásában.

Hitt is a király meg nem is a madár szavának, de kinyitotta az aranykalitka ajtaját. Huss! Kirepült a madárka, leszállt a király ölébe, onnan az ablak párkányára, teleszívta tüdejét friss levegővel, aztán kiterjesztette szárnyait és elrepült messze... a nagyvilágba.

Másnap reggel - mikor a király kitekintett ablakán, látta, hogy hatalmas fekete felhő kerekedett, mely egyenesen az ő kertje felé tart. Amint közelebb ért a felhő, kiderült, hogy az nem más, mint rengeteg sok madár. Lezálltak a király kertjének fáira, nekiestek a férgeknek, és az utosó férget is elpusztították.

Néhány hét múlva újra kivirult a kert és szebben ragyogtak a gyümölcsök, illatoztak a virágok, mint valaha.

A király öröme nem ismert határt. Lám, a madárka megtartotta ígéretét - én is hálás leszek. Visszaadtam szabadságát, de ezentúl társairól is gondoskodom. Megparancsolt hát szolgáinak, hogy helyezzenek el a kertben madáretetőket télire, ahol terített asztal várja majd az éhes madárkákat. Így a király télen is hallgathatta kis vendégei köszöntő csiripelését, azok meg minden tavasszal és nyáron megvédték a kert fáit és virágait a kártevőktől.

Jótett helyébe jót várj - gondolta az öreg király és többé nem zárt kalitkába madarat, azok pedig daloltak neki, hogy szépet álmodjon gyönyörű kertjében.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom