mamuszka37 blogja

Játék
mamuszka37•  2020. július 21. 16:11

Ln

Én

a lény,

lényegem

az életem,

amíg élhetem

mamuszka37•  2020. április 7. 22:22

Állatmese

Madár voltam,

lombos fára fészket raktam,

tojásaim mind kikeltek,

fiókáim elrepültek.


Béka voltam

nádas tóban kuruttyoltam,

petéimet elrejtettem,

mert a gólyától féltettem.

kicsi békákat vesztettem,

menekültem.


Mesebeli béka lettem,

királylány kedvelt meg engem.

tenyerére vett, megcsókolt,

ezzel herceggé varázsolt.


Vállamra szállt egy madár,

a mesének vége már.


mamuszka37•  2020. február 4. 17:02

abrakadabra

Abrakadabra

Varázsló igéje

csempészte elmémbe

szójáték részére

e sorokat:

Zagyvaság darabja,

rossz szónok hadarja.

A zabos tarisznya,

állati vacsorát tartalmazza.

 A kocsis kalapja,

karimája kajla, látását zavarja,

abrakba kavarja,

szamaraknak adja.

Tarka a vörös a jó  kadarka,

részeg leszel hamar, ha

tavasszal nyílik a barka.

A tolvajok markát

a kincsek vakarják,

nem ablakban tartják.

„abrak

darabra.”

varázsszó, de értelmetlen, zagyva,

írd a medálodra!

viseld a nyakadba’.

 

mamuszka37•  2020. január 23. 18:16

A rém -



Szobámban
középen áll a ládám,
turkálok rongyok között bokáig
egyedül, árván, állván
Rámolok báván,
Rém ül a ládám hátán.
Rémülten bámulok rá,
ládába vánszorog, rémült a Rém,
ládára révülten
ráülök én,
Félek,
mert belülről
dörömböl, könyörög,
esengve nyöszörög, menekülni szeretne
a Rém... szegénykém. tőlem fél.
Sajnálom...
nem bánom, elengedem,
hadd meneküljön, csak engemet kerüljön. el.
Rámolok, bámulok magamon
ámulok, talán bolond
vagyok én?
De jó, hogy ébredek,
most gyorsan felkelek, megnézem,
ládámon ott ül-e Rém,
elűzte álmom a
nappali fény.
Kémlelek,
keresek, kinyitom a láda fedelet,
üres - ez tény! - rémálom volt csak most
belátom a tünemény.
Biztonság okából
ládát a szobából kidobom én,
álmomban se jöjjön vissza
az ijesztő Rém.
Már nem is rámolok,
most inkább elfutok, hátha
megbolondulok ébren,
mert, - elkap a Rémem...
Ládában ébredek
holdkóros lehetek tán?
Jó lesz, ha vigyázol
fuss el a ládától,
elkap a Rém:
ÉN - félj!

/abszurd gondolatok, játékosan/

Tóth Sarolta

mamuszka37•  2020. január 20. 17:10

Rongybabák

Rongybaba

Varrtam egy rongybabát,

adtam a rongyot, párom a cérnát.

Életre kelt a rongybaba,

lakásunk lett az otthona.

Szopott, aludt, sírt, nevetett,

gyorsan hízott, cseperedett.

Szeretettel felneveltük,

mintha élne, úgy szerettük.

Rongyember lett belőle,

bankot rabolt, lelőtte

az őröket,

börtönben tölti most már az éveket.

A börtönben munkát kapott,

sok rongybabát varrhatott ott.

Megvalósította magát,

módosította anyagát,

Tű helyett már ollót kapott,

papírbabákat nyírhatott.

Széttépte a rongyokat.

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom