mamuszka37 blogja

Irodalom
mamuszka37•  2020. február 24. 22:10

Egyéniségünk vára



Égbe törő bérc fokán
állt egykor egy büszke vár.
Ablakából messze látott
Öntudat király.
Hit királyné imájára
áldás szállt a büszke várra.
Kincsekben bővelkedett,
értéke a becsület.
Gyermekeik szétfutottak,
napkeletnek, napnyugatnak,
szeretetet osztogattak,
árváknak, szomorúaknak.
Szegényeken segítettek,
harcolókat békítettek.
Lassan kiürült a kincstár,
magára maradt a király.
Hit királyné lelke elszállt,
a királyra sötét gyász várt.
Addig-addig búslakodott,
mint a kóró, elszáradott.
Lelke felemelkedett az égbe,
felhővé vált a kékségben.
Ha eső hull a földekre,
az ő könnye sír a zöldre,
neki nyílnak a virágok,
a magok termőre válnak.
Tekints fel a bérc fokára,
a romos vár ablakára.
Gondolj erre a mesére,
meleg lesz a szíved tőle.

mamuszka37•  2020. február 24. 17:34

Mese egy kisfiúról

 

Indiában egy kisgyerek

sűrű erdőben eltévedt.

Vadállatok meg nem ették,

szeretettel felnevelték.

Négy lábon járt, fára mászott,

tojást evett, meg gombákat.

Testét szőr beborította,

farka nem nőtt, nem csóválta.

Emberi hangot nem adott,

állatokkal társalkodott.

Félig állat, félig ember,

neve nincs, hát ismeretlen.

Kutatócsoport rátalált,

várta a civilizált világ.

Megcsodálták, kinevették,

szeretettel nem nevelték.

Visszaszökött az erdőbe,

szelíd állat lett belőle.

 

 

 

 

mamuszka37•  2019. december 22. 17:43

Kedvenc idézetem


Sarolta Tóth <saci.tth@gmail.com>okt. 27., V 17:49

 


Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály: A második ének (1928)

mamuszka37•  2019. december 11. 21:36

Évszakok torzulása

Hova lett a tavalyi hó?

Érthető, hogy nincs nyár,
januárt jelöl a naptár.
Janus, kétarcú isten hónapja,
az őszt örökre itt hagyta.
A tél - fél, vagy tüntet,
elkerüli ezt a földet.
Tőlünk menekül.
Eső esik szüntelenül.
Egyre nő a sár,
sok a tócsa,
nem fagy be a tó.
Mondd, hova lett a tavalyi hó?

Cikkcakkos életet élünk,
tétován, várakozván,
riadtan reménykedünk, félünk:
mi lesz ma, holnap és holnapután?
Lesz-e lakásunk, ételünk, munkánk?
Tömegek tüntetnek az utcán,
értünk vagy ellenünk?
Ki mondja meg nekünk?
Sok a hitelünk, kevés a hitünk.
Sok az ígéret, a szó!
De - mondd: hova lett a tavalyi hó?

Soroljam-e tovább?
Mondok inkább egy imát:
Uram! ki öltözteted a mezők liliomát,
óriás ollóddal szabj ránk
egy kényelmesebb ruhát!
Segíts nekünk, hogy higgyük:
ki tudjuk fizetni hitelünket,
tüntesd el a tüntető tömeget,
ne kelljen félnie senkinek.
Legyen hitele a szónak,
legyen jege télen a tónak,
legyen tere most is a tavalyi hónak!

mamuszka37•  2019. november 25. 17:16

Egyéniségünk vára



Égbe törő bérc fokán
állt egykor egy büszke vár.
Ablakából messze látott
Öntudat király.
Hit királyné imájára
áldás szállt a büszke várra.
Kincsekben bővelkedett,
értéke a becsület.
Gyermekeik szétfutottak,
napkeletnek, napnyugatnak,
szeretetet osztogattak,
árváknak, szomorúaknak.
Szegényeken segítettek,
harcolókat békítettek.
Lassan kiürült a kincstár,
magára maradt a király.
Hit királyné lelke elszállt,
a királyra sötét gyász várt.
Addig-addig búslakodott,
mint a kóró, elszáradott.
Lelke felemelkedett az égbe,
felhővé vált a kékségben.
Ha eső hull a földekre,
az ő könnye sír a zöldre,
neki nyílnak a virágok,
a magok termőre válnak.
Tekints fel a bérc fokára,
a romos vár ablakára.
Gondolj erre a mesére,
meleg lesz a szíved tőle.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom