mamuszka37 blogja

Irodalom
mamuszka37•  2019. január 21. 11:29

Önkritikus kritikus


A teremtő kritikus
Versemet szemlélve,
művemhez beszélve
fejét vakarja, hümmög egy kicsit:
hiányolok valamit.
Hova lett a lelked?
A világod, mint egy gépezet,
oly tökéletes,
amennyire egy gép tökéletes lehet.
Robot voltál, mikor szerkesztettelek,
megkaptad tőlem az életet,
a kreatív értelmet,
leheltem beléd lelket,
az értelem gépies világot termett,
de elveszett 
a jóra vezérlő lelked.

mamuszka37•  2018. december 14. 16:00

Pánik

Pánik

--------

Felébredtem éjjel,

lihegett a csönd,

villogó szemekkel

közelgett a szörny.

Torkom összeszorult,

elakadt a hang,

kalapált a szívem,

félrevert harang.

Paplanomra ugrott,

morgott, harapott,

puha volt és szőrös,

hosszan nyávogott...

Féltem, hogy az ördög

pokolba hívott,

pedig csak a macskánk

hozott pánikot.

mamuszka37•  2018. november 18. 16:12

Megbántott egy szerkesztőnő

Sok irodalmi oldal van, ahova amatőrök beküldik írásaikat és ott megjelenik. Vannak kritikát is közvetítő oldalak, de olyannal is volt szerencsém, ahol nem szóltak hozzá a művemhez a tagok, csak egyszer az egyik szerkesztőnő, sértő, bántó módon.Versem alá írta : Magyar szakos tanár létedree nem ismered a helyesírási szabályokat, mert javítanom kellett írásodat. Nem tudod, hogy a modatot nagy kezdőbetűvel írjuk és a vessző után szünetjelet teszünk. Túl sokat írkálsz feleslegesen.


Válaszként magyarázatom: idős vagyok, nagyon beteg, alig látok, remeg a kezem, a géphibát nem mindig veszem észre, ha igen,javítok.

A kritikát megalázóan bántónak tartottam. Utána még jöttek sértések, védekeztem, mert azza lis meggyanúsított, hogy hazudok magamról.

Minden addig beküldött írásomat törölte -a közösségi oldalról is. Én kértem , de nem ilyen mértékben, csak a hibásakat.


Szerkesztőtársának elbeszélte, ő megtetézte a kritikát" tanácsadással.

Ne akarj verseket írni, inkább költeményeket! - javasolta.

Elgondolkodtam: mi a különbség VERS és KÖLTEMÉNY között. A költeménynek vannak műfaji szabályai: dal, óda, elégia, epigramma. ballada stb. Ezekhez megfelelő verselési szabályok - rímképletek, ritmusfajták, strófa szerkezetek tartoznak. A szabadversekre ez nem vonatkozik, de azok nem költeméyek. Az amatőrök verseket írnak, a zsenik, a költői született tehetségek pedig költeményeket - ezért nevezzük műveiket klasszikusnak. De a tehetséget nem lehet tanulni, és az amatőrség nem szzégyen!

Vannak MESTEREK és vannak MŰVÉSZEK - ez így helyes.

Szeretnék véleményeket kapni.

mamuszka37•  2018. október 12. 20:27

Amatőrök pellengéren


Vélemény

Amatőr alkotók áradata ontja irodalmi jellegű műveit. Legalább tíz, de inkább több -ingyenesen igénybe vehető - WEB oldal áll rendelkezésünkre. Az alkotások színvonala egy tizes skálán is nehezen mérhető. különbözó szabályok betartása kötelező, ez vállalható. Élünk is vele, ha nem,kizárják a szabályok megszegőjét. némelyik irodalmi oldalon többszáz, esetleg többezer rendszeresen publikáló szerző adja közre remeknek vélt műveit. A szerzőtársak olvassák, véleményt írnak,kritikát vagy csak egy-egy szót, például ennyit. REMEK. Kialakul a versenyszellem,kit hányan olvasnak, milyen véleményeket írnak 

alkotásáról. 

   Érdekes és érdemes tanulmányozni az alkotó közösség összetételét: idősödő, magányos nyugdíjasok nagy többségben,

ambiciózus diákok, éskevés igazi tehetséges írástudó.

Sokan írnak, kevesen olvasnak, de a népszerűség nem a művek színvonalától függ, hanem a társak aktivitásától. Ha te olvasol engem, én is olvaslak téged - ez így működik. Ha kellőem aktív vagy, nagyszerú barátokat találhatsz, akikkel magánéleted érdekes eseményeit is megoszthatod, van lehetőség magánlevelezésre,ismerkedésre. Ez pozitív kapcsolat is lehet, máris nem leszel magányos. Vannak azonban önjelölt zsenik, akik elvárják  társaiktól az elragadtatást, kritikát nem fogadnak el, nem a művekről, személyes tulajdonságokról alkotnak és szellőztetnek sértéseket. Ezzel romlik a légkör, és akár a durvaságig elfajulnak a viták. Jön a kitiltás és a törölt tag keres magának másik oldalt, ahol folytatja szokásos kekeckedését. Jóllehet, a szerzőről nem is tud semmit.

   Érdekes kísérlet - kipróbáltam - ugyanazt a művet több helyre beküldeni, a fogadtatás egészen más lesz. Van dicséret, elmarasztalás, agyonhallgatás egyaránt.

   Ha mérlegelném,  mi a több, a jó vagy a rossz oldala az

írásnak, nehéz lenne elfogulatlan választ adni. Jólesik a kósza ötleteket írásba foglalni és megosztani irodalombarátokkal, de fájó sebeket okoznak a személyeskedő bántások, gúnyolódások, kioktató, felesleges tanácsok, sőt fenyegetések is előfordulnak. Az utóbbi napokban váratlanul sok sértést kaptam. Egy valós nevét nem vállaló 73 éves férfi felvilágosított, hogy ízléstelenül emlegetem életkoromat és súlyos betegségeimet alibiként esetleges tévedéseimért - mert erre senki sem kiváncsi, senkit nem érdekel. 

   Kezdetben, amikor egy nyilvános pályázatra küldtem be verseket, egy soproni férfi - anélkül, hogy bármit tudott volna rólam - azt írta, ne merjem őt megszólítani,hiszen most szálltam le a biliről és pelenkázni kellene. Ez a kellemetlen férfi mindenhova elkísért és szisztematikusan sértegetett. Miért, ma sem tudom, sajnos már meghalt.Védekeznem nem volt érdemes, mert a szerkesztők mindig neki adtak igazat. 

   Többször elhatároztam - ilyen esetek után - hogy felhagyok az írással, de nem megy, mivel csupán ez az egyetlen hobbim, amire még képes vagyok maradék erőmmel valamennyire megfelelni. Csak azt sajnálom, hogy képtelen vagyok az elvárt aktivitásnak megfelelni, és senkit nem akarok megsérteni, ha műve nem üti meg az elvárható szintet. Magyarszakos tanári múltam miatt ismerem a verstani szabályokat, de nem tartom be magam sem,mert nem érzem magamban a művészi tehetséget, csak az íráskényszer hajt, hogy elmondjam, amit tanítványaimnak szeretnék elmagyarázni, de már nincs rá lehetőség.Rengeteg

írásbeli házi feladatot javítottam, érettségi dolgozatokat, kőltőpalánták próbálkozásait.Szívesen tettem, de már belefáradtam ésmég saját írásaimat sem vagyok képes korrigálni, noha nagyon is kellene,de a műgond hiányzik már.

   Elnézést kérek minden olvasótól, remélem, nem bántottam meg senkit és talán lesznek, akik megértenek.

mamuszka37•  2018. szeptember 9. 21:12

Önkritikus kritikus

Önkritikus kritikus

A teremtő kritikus
Versemet szemlélve,
művemhez beszélve
fejét vakarja, hümmög egy kicsit:
hiányolok valamit.
Hova lett a lelked?
A világod, mint egy gépezet,
oly tökéletes,
amennyire egy gép tökéletes lehet.
Robot voltál, mikor szerkesztettelek,
megkaptad tőlem az életet,
a kreatív értelmet,
leheltem beléd lelket,
az értelem gépies világot termett,
de elveszett 
a jóra vezérlő lelked.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom