mamuszka37 blogja

Gyász
mamuszka37•  2019. június 16. 19:02

Feleségét sirató férj búcsúja

 

Szülővárosomat / Győr / a szövetséges német hadsereg 1944. március 19-én szállta meg. A közeli falu kultúrházában, azon a vasárnapon iskolánk műsort adott Madarak és fák napját ünnepeltük. Akkor kezdtem az iskolát, és szerepeltem a műsoros előadásban  mint kék nefelejcs. Édesanyám világoskék ruhát varratott nekem az ünnepi alkalomra. Nagyon örültem, taps fogadta a kisiskolások előadását. Jókedvünknek hamar vége lett. Az előadás után döbbenten láttuk, az udvaron felsorakozott német katonai járműveket és a sok katonát. A falu lakosainak házában szállásolták el őket. Mi albérletben laktunk a falu bábájának házában, anyám németül kiírta az ajtóra, hogy súlyos beteg, így nem kellett megosztanunk legyetlen szobánkat német katonákkal.  Apám testvére nádfedeles vályogházban, két apró szobában élt népes családjával, mégis két katonát kellett befogadniuk. Mi is nappal náluk tartózkodtunk, mert megkezdődtek a bombatámadások,és a pincébe menekültünk mindannyian.

Városunkat 1944. április 11-én „szőnyegbombázás” /így nevezték a kiterjedt,hosszú időn át tartó bombatámadást akkoriban/ érte. A magyarázata: hadiüzem és repülőtér működött, ezeket akarták megsemmisíteni a szövetséges angol repülők. Hatalmas pusztítás és sok ember halála volt a következmény. A romboló bombákból a külvárosi részekre is hullott, mert a Duna vezette a gépeket célpontjukhoz.

Itt halt meg egy fodrászüzletben egy tanárunk felesége. A tanár úr a fronton harcolt, de a felesége halála miatt szabadságot kapott, hogy a temetésen részt vehessen. Ő volt a templomban a kántor. Hihetetlen lelkierő kellett, hogy felesége gyászmiséjén végig orgonán zenével, kísérte a gyászszertartást. Két kicsi gyermeke maradt félárva, akiket anyai nagyszülők neveltek, mert apjuknak, a tanár úrnak a temetés után vissza kellett térnie a frontra.

Szerencsére a háború után hazatért, felnevelte fiait, nem házasodott újra. Tanítani kezdett a helyi iskolában éneket, testnevelést, irodalmat, rajzot. Szigorú, de kiváló tanár és példás életű férfi volt. Mi, diákok nagyon tiszteltük. A kántori feladatokat is ő látta el a templomban és a temetéseken. Erős lelke segítette elviselni a fájdalmas veszteséget.

 

mamuszka37•  2019. június 15. 12:08

Apámra emlékezem -Apák napján

Apák napja –emlékemben

Vér szerinti apám még születésem előtt meghalt. Anyám hat évig özvegyen ápolta, mert bár akadt több kérője, engem nem vállaltak vele.

Hat éves voltam, amikor anyám későbbi nevelő apámmal megismerkedett. Ő akkor egy kertészetben dolgozott, bár szakképzettsége nem volt, értette a kerti munkát, és még nőtlen volt. Anyám és én cseresznyét vásároltunk nála, és már első találkozásukkor  megszerették egymást. Még azon a nyáron összeházasodtak. Bár nem viseltem a nevét – én akartam így – igazi szerető, gondoskodó apámmá vált. Egyszerű ember volt, mivel sem szakmája, sem megfelelő iskolai végzettsége nem volt, csak segédmunkásként foglalkoztatták. A világháborúban nem katonáskodott, mert felmentették a szolgálat alól, hadiüzemben dolgozott. A háború után született egy testvérem, az ő vér szerinti lánya, de soha nem éreztem, hogy vele kivételeztek volna, bár  talán elnézőbben bántak vele, mert már idősek voltak, és bíztak benne. Később bebizonyosodott, hogy jobban kellett volna figyelni rá: sok hibát követett el, ami későbbi életére is rossz irányban kihatott.

Apámmal ünnepeken templomba jártunk, út közben sokat beszélgettünk. Nem lehetett észrevenni, hogy műveletlen. Tisztelte az én jó tanulmányi eredményeimet, és mikor jeleztem, hogy egyetemre szeretnék menni, nem ellenezte, noha a családhoz tartozó rokonok igyekeztek lebeszélni. Ő csak annyit mondott: anyagilag nem tudlak támogatni, de elengedlek.  

Ösztöndíjjal, szociális támogatással elvégeztem az egyetemet, és igyekeztem meghálálni korábbi gondoskodó szeretetét. Komfortosítottuk lakásukat, TV készüléket ajándékoztunk nekik. Húgom – sajnos – sok bánatot okozott, míg én távol voltam: könnyelmű életet élt, két gyermeket szült, majd elvált a férjétől, és az iskolát is félben hagyta, csak esti tagozaton szerezte meg az érettségit. Szüleim sokat szomorkodtak miatta. Apám akkor már megszerezte a szakmunkás képzettséget, nehéz fizikai munkát végzett, műkőkészítőként dolgozott. Lábai és szíve nem bírta a terhelést. 69 éves korában, a kórházban az én karomban halt meg. Nagy fájdalmaira soha nem panaszkodott, halála percében szemérmesen a fal felé fordult, szemére hártya borult és nem tudták újra éleszteni. Ma is örök hálával gondolok rá,mert jobb apát elképzelni sem tudtam volna magamnak.

mamuszka37•  2019. június 1. 16:01

Hiányokés veszteségek

 

Mindig hiányzik valami

vagy valaki:

egy tárgy, egy társ,

egy kapcsolat, foglalkozás,

egy jó szó, ízes falat,

siker, szeretet, akarat...

Talán észre sem veszed,

mert még nem ismered,

vagy elfeledted.

A hiány fájni tud,

ám pótolni többnyire lehet,

a pótlás boldoggá tehet.

Mégsem lehetsz soha elégedett.

MERT:

Folyton elvesztesztesz valamit

vagy valakit:

fogy a szépséged és erőd,

a kincseid, a sikerek, az időd, 

hasznosságod és egészséged

és vele a tisztelet,

az emlékezet, sok ismeret.

Az Idő agyadnak mosoda,

végül eljutsz oda,

elfogy az utolsó,

ami nem pótolható,

az egyetlen egy:

az ÉLETED.

mamuszka37•  2019. május 23. 16:13

Fohász a halál előtt

Fohász

Nem vagyok bűnöző,

bűnöm az, hogy élek,

Anyám vétke miatt

a biológia

törvényei szerint

életre ítéltek.

Anyám példáját követtem,

én is anya lettem,

vezeklésül mind a ketten

két gyermeket felneveltünk.

Elteltek az évek,

már ő és én is megöregedtünk,

betegen kellett vezekelnünk.

Ő már eltávozott,

nekem erőt ad a lélek.

Uram hozzád fohászkodom,

vessünk ennek véget.

Vágy és bűn az élet.

Soha nem ér véget,

szül sok nemzedéket.

 


mamuszka37•  2019. április 29. 16:29

Anyám emlékére

Barna bársony takaróba

bújtatta bánatát,

sűrű sós könnyeivel áztatta

sok éjen át.

Száműzte szekrényéből

a sok színes ruhát,

hat évig magányosan gyászolta

halott párját.

fiatalon özvegyen maradt

szomorú anyám.

 

Halott apám hasonmását

ismerte fel bennem,

kisajátított magának,

szinte rabja lettem.

A szigorú szeretetet

nehezen viseltem,

fellázadtam sorsom ellen.

többször is megszöktem.

 

Öreg vagyok, cipelem

a sok régi emléket,

Édesanyám, hiszem, hogy még

találkozom véled. 

Álmaimban hazatérek,

mindent elmesélek,

Titkaimat most szeretném

megosztani véled,,

Kérlek, hallgasd szeretettel,

mint ahogyan én téged.

 

Mondd el, milyen a másvilág,

megismersz-e engem?

Kap-e ott majd igazságot,

arra méltó ember?

Soha senki vissza nem tért,

hogy nekünk elmondja,

noha sokan álmodozunk:

találkozzunk újra.

Életedben szeretettel

vettél körül engem,

Ha lelked él a mennyekben,

te őrködsz fölöttem.

 

  ANYÁM EMLÉKÉRE

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom