mamuszka37 blogja

Gyász
mamuszka37•  2020. október 14. 22:03

Kései sirató Anyámért

Kései sirató Anyámnak


Koporsón koppanó hantok,
Könnyben ázó arcok.
Lélekharang kong,
Szívem szorong.
Koporsóban anyám fekszik,
Apám imádkozik,
Szomorú hit.
Feláldoztalak
Magányom szűzi oltárán,
Emlékek szárnyán elszálltál.
Visszavártalak
Kedves árnyalak,
Sírba hanyatló halott.
Ibolyaillatot sodor felém a szél,
Álmaimba botlok, mióta elmentél.
Gyűlöltelek, rosszul szerettél.
Szabad akartam lenni,
Megkötöztél.
Magamat gyűlölöm,
rosszul szerettelek,
Kimutatnám szeretetemet,
de már nem lehet.
Lelkem sírod felett lebeg,
Engedd, hogy elkísérjelek.
Elkésett ígéret: szeretlek,
Életem végéig kereslek,
Elkísérlek, mint a felleg,
Könnyeimmel permetezlek.

mamuszka37•  2020. szeptember 15. 15:07

Reménytelenül

Lelkünkből feltörő imánk

segítségért az égbe száll.

Hiteget a csalfa remény,

sötét felhő fedi a fényt.

Visszazuhan a bizalom,

ha rálépek, eltaposom.


mamuszka37•  2020. augusztus 28. 13:03

Búcsúm


Törékeny testem részeit

lelkem vasváza tartotta össze,

életem sorscsapásai

makacs akarattal tönkretette

létem éltető gyökerét,

indulok vissza a porba, hazafelé.

Anyám sírjában megpihenni,

keserú könnyekkel ne sirassatok,

emlékem nem halott.

Szerettelek benneteket,

mit ti mindnyájan engemet,

Adtunk egymásnak sok örömet,

amennyit sorsunk engedett.

Talán értelme volt tetteimnek,

a sok testi szenvedésnek,

akaratlan tévedéseimnek.

Jóvá tenni már nincs időm,

bocsássatok meg érte még,

emlékezzetek a szépre, jóra,

ez volt ajándék életem adója.



mamuszka37•  2020. július 25. 18:57

Az út futott előttem

Az út futott előttem,

sorsom árnyékát követtem.

Ha sötét lett, megpihentem.

Álom helyett álmodoztam,

a boldogságról lemondtam.

Sánta lábbal vánszorogtam,

mégis előre jutottam.

Gyűjtöttem örömvirágot,

mérges gombát, élni:  tápot.

Megtámadtak betegségek.

Kakukkmadár, meddig élek?

Elrepültek a madarak,

nekem már csak emlék maradt.


mamuszka37•  2020. június 17. 18:21

Ismeretlen apám emlékére



Furcsa félelem fojtogat.
lopakodó léptek az ablak alatt.
Hát eljöttél végre kedves Szellemalak.
Rég volt, hogy elmentél,
én mégis vártalak.

Elrontott életemben,
bizonyítási kényszeremben
hiányod kisiklatta,
tévútra vitte döntéseimet.

Vigyél magaddal a sírba, kérlek,
hisz te akartad, hogy éljek.
Örökségem az árvaság lett,
meg a tőled örökölt hibás gének,
a tehetségek, törekvések
nélküled semmit sem értek.

Gyakorta elgondolkodom
nehéz sorsomon:
jó lett volna veled élnem!
Nem kellett volna
minden gondom
egyedül megoldanom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom