mamuszka37 blogja

Gyász
mamuszka37•  2019. január 27. 11:39

Ady:Párizsban járt az ősz - parafrázis tőlem

Ady és én

Párizsban egy forró nyári napon

Ady a Szajna felé ballagott,

lelkében daloltak furcsa dallamok.

Lobogó lángok, hamvadó parázs,

lopakodó szél üzent halált.

A Szent Mihály úton hirtelen

váltott az ég színtelen,

avart kavart halk lombok alatt

az őszi szellő, majd elszaladt.

Nem vette senki észre,

csak a beteg költő rezzent fel a vészre.

Párizsból az ősz kacagva suhant,

a költő lelkébe mély bánat zuhant.

 

mamuszka37•  2018. december 13. 17:29

Tempora mutantur, et in mutamur in illis

Tempora mutantur, et nos mutamur in illis

Szállt az idő észrevétlen,
mint a madár őszi szélben.
Szárnyaszegett lett a munka,
haszontalanság - jutalma.
Fájdalomba torzult élet,
megkeseredett a lélek.
Elfogynak a jó barátok,
megnőnek a távolságok.
Zsákutcába futó évek,
temetői síremlékek.
Halottaink gyarapodnak,
száraz ágon sötét varjak.
Kárognak e gyászmadarak,
az Idő részvétlen marad.
Száll az idő észrevétlen,
hervadt virág a szépségem.
Repedt harang kong a dalban,
ezüst szálak sötét hajban.
Lelassulnak a lépések,
de a halált le nem késed.
Gyászos ének sirat téged,
őszi szél elfújja mécsed.
Szirmot bontanak virágok,
reményt adnak újabb álmok.
Pörög, forog, zúg a világ,
nem hallja siratódalát.
Belehull a Semmiségbe,
tér-idő végtelenségbe,
de ember nem veszi észre,
rohan a saját vesztébe.

Latin szállóige: Változnak az idők és mi is változunk bennük

mamuszka37•  2018. november 20. 16:15

Szomorú szerelem

 

Míg éltél, szerettél,

karoltál, öleltél.

testünk összesimult,

hajad arcomra hullt.

Ajkunk csókba tapadt,

keresem ajkadat.

 

Mióta elmentél,

hűvös lett,örök tél.

magamra maradtam,

szívben kiapadtam.

 

Bánatom nem apad,

sírok éjjel, nappal.

Halálos szerelem,

ez volt az életem.

Várok rád kedvesem,

velem vagy szüntelen.

emlékek rajzanak,

egyedül nem hagynak,

múltunk jövőbe lép,

találkozunk mi még.

 

mamuszka37•  2018. november 15. 11:43

Az Életfa

Az Életfa

Nem örökzöld az élet fája,
ősszel leperegnek a levelek,
fagy kopogtat, dér fehérlik,
ködöt borít a tél a tájra,
mintha az elmúlás
a tájnak is fájna,
süvöltve sírnak a szelek.
Házukba húzódnak az emberek.

Öreg ember szeme ködösen lát,
deresedő haján fehér a fény,
szívében a szikkadt álmok
siratják tűnő életét.
Testében fájdalom,
lelkében szelíd gyász,
halál hintóján utazik,
utolsó útja halálos nász.

Tudja, neki már nem lesz több tavasz,
nem hajt rügyeket a száraz ág,
de az életfa lombosodva
még évszázadokig virul tovább,
folyamatosan megújul, bár
letörik minden kifáradt része,
nem örökzöld virág, levél,
de nedv kering a fában - élet-vér.

mamuszka37•  2018. november 1. 15:18

Szegény Yorick



Sima koponya
üres szemgödör-kutak,
kopár szárazak.

haja, bőre nincs,
csupaszra csiszolt idő,
emlékeztető.

szegény Yorick, te
eszes udvari bolond,
király kedvence

hova lett agyad?
sok okos gondolatod,
sírba szállt veled

sosem tűnik el
tudásunk öröksége,
marad belőle.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom