mamuszka37 blogja

Egyéb
mamuszka37•  2020. október 7. 14:52

Lábujjhegyen

Lábujjhegyen, halkan járok,

eltűnt a zaj, várok, várok.

Békét hoz a csend lelkembe,

fájdalom zúg a testemben.

Nyugtat a csend, mégis félek,

lehet, hogy már nem is élek.

Álmomban jönnek a holtak,

akik egykor élők voltak.

Felém nyújtják a karjukat,

kitárnak előttem kapukat.

Kapun túl van fény és sötét,

láthatom a holtak körét.

Csenget a csend, felébredek,

mindenem fáj, ketté reped,

ami egész volt és teljes,

már régóta felesleges.

Üvöltök és török, zúzok,

tombolok, összeroskadok.




mamuszka37•  2020. szeptember 2. 15:39

Jegenyefa levele

Jegenyefa levele

lepergeti ősz szele.

Erezett a levélke tenyere,

tetvek esznek belőle.

Lenke seper

vederbe,

elrejteget leveleket, tetveket

fekete földbe, a kertbe.

Termékeny televény,

táplálja temérdek levél.

kel belőle élet-remény.

Szelek reptetnek

új leveleket

eljön a kikelet,

feledik a telet.


.


mamuszka37•  2020. június 12. 12:38

Apák napján

Apák napja –emlékemben
Vér szerinti apám még születésem előtt meghalt. Anyám hat évig özvegyen ápolta, mert bár akadt több kérője, engem nem vállaltak vele.
Hat éves voltam, amikor anyám későbbi nevelőapámmal megismerkedett. Ő akkor egy kertészetben dolgozott, bár szakképzettsége nem volt, értette a kerti munkát, és még nőtlen volt. Anyám és én cseresznyét vásároltunk nála, és már első találkozásukkor  megszerették egymást. Még azon a nyáron összeházasodtak. Bár nem viseltem a nevét – én akartam így – igazi szerető, gondoskodó apává vált. Egyszerű ember volt, mivel sem szakmája, sem megfelelő iskolai végzettsége nem volt, csak segédmunkásként foglalkoztatták. A világháborúban nem katonáskodott, mert felmentették a szolgálat alól, hadiüzemben dolgozott. A háború után született egy testvérem, az ő vér szerinti lánya, de soha nem éreztem, hogy vele kivételeztek volna, bár  talán elnézőbben bántak vele, mert már idősek voltak, és bíztak benne. Később bebizonyosodott, hogy jobban kellett volna figyelni rá: sok hibát követett el, ami későbbi életére is rossz irányban kihatott.
Apámmal ünnepeken templomba jártunk, út közben sokat beszélgettünk. Nem lehetett észrevenni, hogy műveletlen. Tisztelte az én jó tanulmányi eredményeimet, és mikor jeleztem, hogy egyetemre szeretnék menni, nem ellenezte, noha a családhoz tartozó rokonok igyekeztek lebeszélni. Ő csak annyit mondott: anyagilag nem tudlak támogatni, de elengedlek.  
Ösztöndíjjal, szociális támogatással elvégeztem az egyetemet, és igyekeztem meghálálni korábbi gondoskodó szeretetét. Komfortosítottuk lakásukat, TV készüléket ajándékoztunk nekik. Húgom – sajnos – sok bánatot okozott, míg én távol voltam: könnyelmű életet élt, két gyermeket szült, majd elvált a férjétől, és az iskolát is félben hagyta, csak esti tagozaton szerezte meg az érettségit. Szüleim sokat szomorkodtak miatta. Apám akkor már megszerezte a szakmunkás képzettséget, nehéz fizikai munkát végzett, műkőkészítőként dolgozott. Lábai és szíve nem bírta a terhelést. 69 éves korában, a kórházban az én karomban halt meg. Nagy fájdalmaira soha nem panaszkodott, halála percében szemérmesen a fal felé fordult, szemére hártya borult és nem tudták újra éleszteni. Ma is örök hálával gondolok rá,mert jobb apát elképzelni sem tudtam volna magamnak.

mamuszka37•  2020. május 5. 15:31

Téli kép

Homályos szürke ég,

kialudt mindenütt  a fény.

Csillagpelyhek permeteznek,

penge-éles szélben kergetőznek.

Csipkefüggöny hull a hóból,

jég ropog a fagyos tóból.

Dermedt hóember őrzi a teret,

répaorrát csipdesik verebek.

Kalapja fületlen fazék,

szénszeme ékesség.

Lassan tavaszodik.

Hóember élete rövid,

a napsugártól szétfolyik.

Hajnali harmattá olvad a dér,

vándorútra kel a tél.

Langyos szelő illatot permetez,

fagyott föld kérge megreped.

Kikelnek a magok,

fák, virágok sóhajtanak.

Azúrkék fényű ég

ragyog felénk.


mamuszka37•  2020. április 27. 13:26

Anyámnak - még életében írtam

Anyámnak


Kebled halma - lédús alma,

táplálta gyermeked,

ölelésre váró karod

óvta a kisdedet.

Lágy mosollyal, szelídséggel

ragyogott rá szemed.


Csecsemőnek gyenge voltam,

kicsi és beteges,

egészséget, erőt adott

a te szereteted.

Drága anyám, én Madonnám

köszönöm most neked.


Legyen áldott minden percünk,

amit együtt töltünk,

adjon Isten egészséget,

békés öregséget,

gondoskodó szeretettel

körül veszlek Téged.


Ápollak, ha beteg leszel,

felolvasok neked,

simogatlak, vigasztallak,

letörlöm könnyedet

pihegő madár-kebledre

ráhajtom fejemet.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom