mamuszka37 blogja

Egyéb
mamuszka37•  2019. január 2. 12:34

Újévi fogadalom

 

Jöttem, mentem, tettem, vettem

egész életemben.

Elégedetlenül.

Jó akartam lenni,

mindenkinek megfelelni.

Bárhogy igyekeztem, nem mindig sikerült.

A kudarcot nehezen viseltem,

a sikernek nem örültem,

ez volt természetes!

Ma már tudom, kényszerképzet,

természerellenes.

Újév napján megfogadtam,

megváltozom,

görcsölve nem kapaszkodom,

Változtatok helyzetemen,

a kötelet elengedem.

Hosszú szabadságra megyek,

vissza talán nem is jövök...

Kipihenem ott majd magamat,

itt hagyom a gondolatot, gondokat,

Ha nem tudok megfelelni,

nem leszek izgatott.

mamuszka37•  2018. október 28. 10:14

Pusztulás képek

haikuk

tarajos tenger
hátán táncoló hajó
hullámsírba hull.

parázsló hasáb,
izzó szikra-csillagok,
sűrű füstgomoly.

romok, pusztulás,.
álomtalan éjszakák,
csontok, koponyák

mamuszka37•  2018. október 13. 16:26

Akasztott ember

 

Talpa alatt fütyül a szél,

acélkampón lóg a kötél.

Jobbra-balra kileng a test,

szeme nem néz, mert üveges.

Bőre kékes, haja deres,

nyelve kilóg, már nem veres...

Dögkeselyű kerülgeti,

finom zsákmány, meg is eszi...

Nyikorognak a faágak,

ragadozók körbe járnak.

Szimatolják a vérszagot,

mit a dögkeselyű hagyott...

Éjféltájt a kísértetek

simogatják meg a helyet,

Erőre kaphatnak tőle,

benn az erdő sűrűjébe'..

Ne menj arra, mert elkapnak,

széttépnek és lakmároznak.

Álmodban is látni fogod,

látvány balszerencsét hozott.

Vajon ki volt, mi a bűne,

nem hiszem, hogy kiderülne..

Lehet, hogy magát ölte meg,

mert nagyon elkeseredett.

Ezt a halált választotta,

sorsában ez volt megírva.

Gondjaival elbujdosott,

mégis bánatot okozott.

Kik szerették, megsiratták,

nem segítették, -megbánták.

Már a szél is őt siratja,

vihar könnye hull miatta.

Drága kincs az ember élte,

fontos, hogy ezt ő is értse.

Legyen társa, ki megérti,

mellette áll, megsegíti.

Nem jut eszébe a kötél,

zenél neki az őszi szél.

 

mamuszka37•  2018. szeptember 28. 15:41

Hibrid vagyok

Hibridnek lenni

Senkinek sok voltam,

valakinek – kevés.

Margón jártam egész életemben,

önérzetes-büszkén tetteimben.

Nem maradtam észrevétlen:

Egyesek utáltak,

mások rajongtak értem,

nem értem,

de tapasztaltam,

Magamat nem magasztaltam,

de le sem becsültem,

így kerültem

felemás helyzetbe,

gyűlöletbe és szeretetbe.

Apám tehetséges, művelt úr volt,

anyám műveletlen, szép, szegény,

e furcsa, felemás frigyből születtem én.

Nehéz volt margón járni,

génjeimmel bánni.

Kórra hajlamosítottak,

belőle betegségek sarjadtak.

Sokat szenvedtem,

már gyerekként betegeskedtem.

Nem kellett volna megszületnem.

Megöregedtem,

valakiből igazi senki lettem,

mint minden átlagember.

Vár a megváltó halál,

a margón járásnak vége már!

Egyenes út vezet a másvilágra,

megfizetem a révészt,

úti poggyászom kész.

 

 

mamuszka37•  2018. szeptember 27. 14:09

Fáradt vándor

Az út végén

Szerettem volna tovább menni,

de elfogyott az út,

szerettem volna visszatérni,

de bezárták a kaput.

Fáradt vándorként vánszorogva

pihenni a földre rogytam,

ha keresel,

rám találhatsz: holtan.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom