A vén diák emlékezése

Ballagás apropóján - a vén diák dala

Markomba szorítom

az életet, ifjúságom

elszállt, megkopott.

Peregnek a napok,

ujjaim közül a homok.

Nem vágyom semmire,

szeretnék elszállni messzire,

mint tenyeremből a madarak,

utánuk csupán néhány

morzsaszem maradt.

Hallom a halál hívó szavát,

haldokló hattyúk utolsó dalát.

Isten veletek cimborák,

most elballag a vén diák,

de az élet virul tovább,

tovább, tovább...

Elhagyom most az iskolát,

hol tanár is voltam már

sok-sok éven át.

Egykor ide jártam, mint diák.

Furcsa az élet cimborák,

találkozunk ötven évvel

érettségink után.