A nyomor lánya

mamuszka37•  2021. április 7. 11:24  •  olvasva: 18

Cafatkám


Apró vályogfalú, nádtetős házikó állt a domboldalon. Fehérre meszelt faláról eső mosta vakolatot kapart a szél, és széthordta a rőzsével bekerített udvaron. A házikóban agyaggal tapasztott padlózatú szoba, szinte bútorok nélkül, - egy lópokróccal fedett szalmazsákon feküdt az ezüstfehér hajú, ősz szakállú

, kék szemű apóka. Örökké köhécselt, motyogott, már nem tudott járni. Fiatal korában - réges-régen - maga sütötte finom mézes süteményt árult a piacon. Erről nevezték el őt ˝tüteményesnek˝ - ugyanis pösze volt a kis öreg. a háború után kevés volt a pénz, régi vevői elmaradtak, hogy megéljen, koldulnia kellett.[nobr2]


Egy nagy gyár konyháján megkapta az összeöntött ételmaradékot, a piacon a már eladhatatlan fonnyadt zöldséget, gyümölcsöt, de néh friss görögdinnyét is. Szelíd tekintete - mindig könnyesen - szánalomra késztette az embereket. Így éldegéltek feleségével, aki alkalmi munkákból - mosásból, kapálásból szerzett filléreivel járult hozzá a család megélhetéséhez.

Mindkettejüknek volt egy másik társtól származó felnőtt gyermeke: a bácsinak egy feltűnően szép lánya, Bözsike, aki egy módos úr szeretőjeként csinosan öltözött, de a tüdővész korán elvette fiatal életét.

Az asszony fia egy vándor fagylaltárustól született zabigyerek - mihaszna tolvajjá cseperedett, majd egy betörés alkalmával menekülés közben súlyos balesetet szenvedett, mindkét lábát elvesztette és elkeseredésében öngyilkos lett.

A házaspárnak egy közös gyermeke is született, vérszegény, színtelen teremtés, aki hagymás zsíros kenyéren nevelkedett. Könnyűvérűnek mondták a szomszédok. Nem volt titok, hogy szülei távollétében férfiakat fogadott, akikkel pénzért szerelmeskedett. Szüleim tiltottak tőle, mégis gyakran átszöktem, és színről-színre láttam a feneketlen nyomort. Mikor elvégezte az iskolai tanulmányait, gépíróként dolgozott egy gyárban - ahol koldus apját korábban ismerték - szánalomból alkalmazták, de ő jól végezte a munkáját. Üdülni is elküldték, ahol sok férfival hozta össze a szerencséje, később is írtak neki, felkeresték, tartották vele a ˝kapcsolatot˝.

történt egyszer, hogy a szél az udvarukból átfújt hozzánk egy ilyen szerelmeslevelet - nagyapám találta meg. Bizony nem szép dolog más levelét elolvasni, de nem tudtunk ellenállni a csábításnak és megtekintettük a szöveget, melynek befejező része örökre megragadt bennünk. A búcsúszöveg így szólt:

˝Vigyázz magadra Cafatkám, te könnyű, francos nő˝! - Ettől kezdve családunkban csak Cafatka néven emlegettük a szomszédlányt, aki végül mégis kiemelkedett ebből a mesebeli nyomorból.

Feleségül vette egy messziről a városunkba vetődött gazdag férfi, aki a lány múltjáról semmit sem tudott, a szomszédok nem árulkodtak, mert a szegények pletykásak talán, de összetartanak. Férje szerette, becsülte őt. Szép házat építettek a putri helyére. Közös gyermekük minden lehetőséget megkapott, hogy művelt, derék férfi váljon belőle. Anyja nem mesél neki a múltról - mert ő is elfeledte már, a sors a sok szenvedésért kárpótolta őt. Szerető, gondos anya lett és házias, hűséges feleség.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2021. április 7. 15:55

Bár szomorkás a történet, mégis tetszik. Gratulálok!

versenyzo2021. április 7. 14:56

Olvastam és jó.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom