mamuszka37 blogja

mamuszka37•  2020. május 28. 12:37

Anyámra emlékezem

Anyám halálára emlékezem

 

Mikor még pólyában feküdtem,

és nem nőtt még ki a fogam,

az életről még mit sem tudtam,

tejet ittam boldogan .

Egy asszony ült az ágyam mellett,

féltő gonddal vigyázott reám,

elaltatott lágy altatóval,

egy asszony, az édesanyám,

szegény anyám!

Felnőttem, megházasodtam,

jóságát nem viszonoztam,

elköltöztem  messze tájra,

ő belehalt bánatába.

Hasztalan siratom, késő,

nem láthatom, angyal lett ő.

A Mennyekből vigyáz most rám,

szegény Anyám.

 

mamuszka37•  2020. május 28. 12:18

A jóslat

Anyám - ha még élne - éppen 100 éves lenne, de sorsa csak 77 évet engedélyezett neki. Öt gyermekes iparos család elsőszülöttjeként csodálkozott rá a világra. Mivel örömtelen ölelésből fogant, anyja sohasem szerette. Elhalmozta munkával, 4 kisebb testvérét is neki kellett istápolnia. Mihelyt 15 éves lett, anyja cselédnek adta egy úri házhoz. Hét végén kimenőt kapott, ilyenkor hazament a szülői házba. Egy ilyen alkalommal látta meg őt apám, aki első látásra - ahogy mondani szokás - halálosan beleszeretett.

Ő úri családban élt, főiskolán tanult. Jóképű volt és sokoldalúan tehetséges. Szép karriert jósoltak neki. Ő azonban az én tanulatlan, de ritka szépségű anyám szerelméért beérte azzal, hogy tanítói oklevelet szerezzen. 10 hosszú éven át udvarolt neki, persze csak hétvégeken találkozhattak. Nagy sétákat tettek a természetben. Egy ilyen alkalommal történt, hogy a patak parton szinte mesebeli szép anyókát pillantottak meg, aki nefelejcset szedett, abból csokrokat kötött. Apám szóba elegyedett az anyókával, és felajánlotta segítségüket. Amikor megtelt nefelejcs csokrokkal a néni kosárkája, megköszönte a szíves segítséget. Nézegette a fiatal szerelmeseket és így szólt:
- Nagyon szép pár vagytok, de nem fogtok együtt megöregedni. Én látom a halált egyikőtök arcán, de most nem mondhatok többet. Menjetek, használjátok ki a rövidre szabott boldogságot!

Leendő szüleim nem nagyon hittek az anyóka szavainak, hiszen szépek, fiatalok, egészségesek voltak mindketten.
Miután apám megszerezte a tanítói oklevelet, állást kapott a szomszéd megyében szép szolgálati lakással, feleségül vette anyámat. Könnyen, gyorsan beilleszkedtek a falusi elit /pap, orvos, jegyző, tanítók, földesúr/ társaságába. Felhőtlenül boldogok voltak. Örömüket fokozta a hamarosan születendő gyermek jelentkezése. Apám gondoskodón már a szülést megelőző hetekben kórházba vitte asszonyát. Ő pedig várta a gyermeket. Barátaival egy iskolai rendezvényen szórakozott. Szeszélyes tavasz volt, esett a jeges eső április 7-én. Ő átizzadtan kiment az udvari mellékhelyiségbe, megfázott. Másnap 40 fokos lázzal kórházba került, 3 nap múlva meghalt. Anyóka jóslata teljesült.
Apám 27 éves volt ekkor, és már nem láthatott engem.

Írta: Tóth Sarolta

mamuszka37•  2020. május 27. 19:50

Mesét olvassunk gyermekeinknek!

Boldog felnőtt lesz a gyermek,

akit mesékkel neveltek.

Esti mese elaltatta,

békés álmát varázsolta.

Csodás világba érkezett,

tündérekkel ismerkedett.

Tanulságosak a mesék,

nemesítették a lelkét,

kiszínezték képzeletét.

Ajándékul könyvet kapott,

az olvasásra rászokott..

Megkedvelte a verseket,

mondókákat,énekeket.

Lelkében rímek lüktettek,

míg maga is írni kezdett.

Írt meséket, novellákat,

szépnek mutatta a világot.

Aki alkotásait ismerte,

meleg lett a szíve tőle.

Boldog felnőttként tanított,

gyermekeket bátorított:

olvassanak sok-sok könyvet,

a bajokat viselni könnyebb.

Megoszthatjuk hősök sorsát,

miénk lesz így a boldogság.

mamuszka37•  2020. május 27. 19:22

A kisgyermek


A kisgyermek

A csecsemő csupasz bőre
szőrtelen és bársonyos,
Fogatlan, rózsaszín szája
tejszagúan illatos.
Apró keze hadonászik,
öklözi a levegőt,
nincs ellenfél, ki legyőzné,
senki ki nem üti őt.
Nappal alszik, éjjel hangos,
bár álmos vagy, ölbe veszed,
elringatod, mosolyog,
rögtön elszáll haragod.
Nem tud semmit a világról,
tehetetlen, boldog, bámul,
mindenre csodálkozik,
járni sem tud, nem beszél,
tanulékony, szép és él.
Szeretettel gondozod,
te vagy a fa, ő gyümölcsöd,
nő, megérik, tudatosodik...
Rátalálnak gondok, bajok, feladatok
te leszel a mentora - míg nő a fa..
Életünket folytatja: magból
lombos, terebélyes
életképes életfa.

mamuszka37•  2020. május 26. 12:17

Lakótelepi életem

.Lakótelepen élni

Ma már majdnem szégyen. A múlt század 60-as éveiben kezdtek épülni sok szegény család örömére. Összkomfortos, kényelmes társas épületek.

Egy ilyen lakásban élek ma is, és jól érzem itt magam. Az épület háromszintes, két lépcsőház, 12 család otthona.

Kedvesek, egymást segítők a szomszédok, noha nem járunk össze pletykálkodni. Ablakaim egy bányatóra néznek, sás nőtte be a partjait, vízén vadkacsák, hattyúk úszkálnak. Lombos fák és bokrok adják a friss levegőt és az árnyékot nyáron.

Szüleimnek soha nem volt saját tulajdonú lakása, albérletekben, - szűkösen, nyomorban éltek. Életük utolsó éveiben örökölték nagyszüleim roskadozó családi házát. Ez a ház még a II. világháború előtt, használtanyagokból épült, nem újították fel, nem volt rá pénz. Két szoba téglapadlós, a konyha cement a kályha - rosszul épített, - gyakran, - főként ha több fűtőtest működött, füstölt. A nagyobb szobában nagyszüleim,a kisebben mi éltünk négyen:szüleim, húgom és én. A konyhához tartozott egy parányi éléskamra és a fáskamra, WC az udvaron

Öt évet töltöttem az egyetemen, kollégiumban, kényelembe. A diploma megszerzése után. visszaköltöztem a nyomorba,ahol sem villany, sem víz /kút sem/ volt. Ekkor tanítani kezdtem abban a gimnáziumban, ahol egykor kitűnő eredménnyel érettségiztem. Férjhez mentem, és első gyermekemmel, férjemmel lányom hét hónapos koráig a családi házunk éléskamrájában laktunk. Beneveztünk egy lakótelepi építkezésbe. Hét egyforma ház épült, típustervek szerint hatvan négyzetméteres, komfortos /fűtés egyedi megoldású, a hidegpadlós helyiségek nem fűthetők. Az épületeket maguk a leendő lakók építették hétvégeken. Segítséget kaptak munkahelyüktől, főként építőanyagot és fuvart. Szép környezetben, a külvárosban, bolt közelben, orvosi rendelő, gyógyszertár, iskola, óvoda és kedvező buszközlekedés. Számunkra maga volt a csoda. Hitelre vásároltuk, de ez nem volt sok, két fizetésből könnyen törlesztettük, noha havi bérünk nem volt nagy összeg. KISZ lakótelep volt a neve. Néhány év múlva a környezete beépült, elköltöztünk egy nagyobb lakásba, másik városrészbe. Ez tízemeletes épületvolt, kellemetlen lakótársak mellé. Innen menekülni kellett, és – mivel lányaink férjhez mentek - ismét más városrészbe, kisebb lakásba költöztünk, itt élünk ma is. Hiányzott a kert, de szüleink halála után, az örökségből erre is szert tettünk, és nyugdíjas éveinket a kertészkedés megszépítette. Már eladtuk. öregek és erőtlenek, de sok szép emléket őrzünk róla. Lakásunk közelében 5 nagy márkás áruház kínálja áruit, akcióit, nem jelentenek egymásnak konkurenciát, mindig rengeteg a vásárló. Az autók alig férnek el az utcákon és a bevásárló központok előtt. Elgondolkodik az ember: vannak itt szegények? Ők itt nem vásárolnak.

Városunk a múlt században ismert iparváros volt: számos textilgyára, élelmiszert gyártó üzeme, gépgyártás, a híres Vagongyár, Keksz és ostyagyár városa. Mindenkinek volt munkája. Ma itt az ismert AUDI cég, sokan járnak át Ausztriába dolgozni, vásárolni. Végre van egyetemünk, mely bekebelezte a régebbi főiskolákat / a Tanítóképzőt is, ahol egykor tanítottam./

Miért írtam le mindezt, a hozzá kapcsolódó emlékeimet? Az volt az ifjúságom, szerényen éltünk, de vidáman, békésen. A régi – már bezárt kiskocsmákban szórakoztak az emberek, tekéztek, daloltak, táncmulatságokat rendeztek, vicceket meséltek. ez mind megszűnt. A központi kórház impozáns épület, óriási kerületet lát/na el,de nehéz bejutni és nem is érdemes. Sajnos, kifejezetten rossz tapasztalataim vannak. A jó szakorvosok külföldre távoztak, az itthon maradókban kevés az elhivatottság. Meghalni könnyebb, gyorsabb, mint meggyógyulni. A helyi hírlap tele van idős betegek halálhírével. Eredetileg katonai kórháznak épült, kiváló orvosok gyógyítottak, de a kötelező katonaság megszűntével átvette a város a civil lakosság számára, a régi kórház épületegyüttese ma is üresen áll, nem hasznosították. Itt, az újban a hatékony felszerelés is hiányzik.

Városunkban sok lakótelep létesült, újabban luxus negyedek, itt laknak a város gazdag urai. Forr a politika, botrányok, uszító plakátrengeteg, erőszak, közöny keseríti meg az őslakosok életét. A zöld területeket lebetonozzák, a meghitt társas szórakozásokat, falunapokat, „búcsúkat” felváltotta a zajos tömegfesztivál, a külvárosok utcáin kövezet életveszélyesen töredezett. Reklamálni nem érdemes. Házunk előtt két játszóteret létesítettek, közelben van egy harmadik is, de gyerekek nem vagy alig játszanak, nincsenek. Miért e sok játszótér?? Kamaszok randalíroznak esténként, rongálnak.

Íme egy átlagos lakótelep, ahol élni még lehet. Az épületek egy részét felújították – külsővakolás, radiátorcsere – ettől megnőtt a hitelezett közös költség és hidegebb a lakás. Visszavágyom a cserépkályhás, szegényes lakásba, de leginkább a KISZ lakótelepre.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom