Bemutatom kezelő orvosaimat

mamuszka3•  2022. augusztus 1. 21:44  •  olvasva: 61

Orvosaim portréja - tapasztalataim alapján.

A kötelező sorkatonaság idején városunkban új, modern, jól berendezett kórház épült. Honvédkórháznak nevezték, mert itt gyógyították a beteg katonákat, és az orvosok is katonatisztek voltak. Civil betegek nem jutottak be ide kezelésre sem.

 - A sorkatonaság megszűnése után ez lett városunk polgárainak gyógyító intézménye. A régi, már felújításra szoruló kórház  - ma az egyetem egészségügyi karának gyakorló terme - személyzete , osztályai áttelepültek az új abb épületbe, a régi épület együttes évekig üresen állt, néhány osztály  működött csak tovább / a kórbonctan, a pszichiátria, az elfekvő  betegek osztálya /. A Honvédkórház új épületekkel bővült, létre hozták az  úgynevezett SÜRGŐSSÉGIT is. Minden beteget ide hoz a mentő, orvosi beutalóval is , ezért zsufoltság van, a nem vérző vagy ájult betegek órákig várnak vizsgálatra. Két alkalommal magam is ide kerültem és több órát vártam, míg behívtak egy rendelő szobába, ahol egy ápolónő és egy rezidens fiatal orvosnő jelölt fogadott. Segíteni akartam  a kezelésre szorulásom megállapításában, de az ápolónő rám rivallt: KUSS, ITT MI KÉRDEZÜNK. Ezután röntgen vizsgálatra vártam, majd felfektettek egy gurítható keskeny, fehérre festett deszkalapra / fejtámla nem volt / és három palack infúziót csepegtettek belém. Sovány vagyok, kegyetlenül fájt a kényelmetlen fekhely, WC-re sem mehettem ki, pelenkát gyömöszöltek belém. Egyetlen alkalommal lejött a belgyógyászatról egy általam már ismert , szívtelen doktornő, aki hazaküldött. Ő volt, aki korábban a beteg néni altatóját elkobozta és a nénit lekötözte.

- A belgyógyászati osztály vezető főorvosa, neves professzor / ma már nyugdíjas /, nem találta meg gyomortükrözéssel betegségem okát. Amikor egy távoli város klinikáján meggyógyítottak, javasolták, hogy évente kontrollra jelenkezzem  lakóhelyem kórházában. Visszakerültem a professzorhoz, aki megsértődött, hogy másik klinikához fordultam, most így okoskodott: " Majd én oda nyúlok, ahova kell". A táplálék rossz felszívódása volt már a probléma, a professzor lisztérzékenységet diagnosztizált, ezúttal is tévesen. Járóbetegként sokszor jártam a gasztroenteorológián, kezelőorvosom minden alkalommal rövid várakozás után elvégezte a szükséges vizsgálatot / gyomor és vastagbél tükrözéseket. / Minden alkalommal hálapénzt kapott tőlem, és kevés szóval, meg sem köszönte. Évek múlva egy magánkórházban,- ahol csak vizsgálatok vannak - naponta rendelt ő is. Mivel betegségem kontrollvizsgálatok és kezelések híján romlott, egyre nagyobb fájdalmakkal küzdöttem / még ma is így van, sajnos /, és telefonon kértem, - mivel megjósolta, hogy mi fog történni velem, ha betegségem előre halad, kértem, írjon nekem hatékony fájdalomcsillapítót. Manapság törvény tiltja a hálapénzt, nem remélte, hogy kapni fog - ezért ezt a választ kaptam kérésemre: " Nincs miről beszélni, fejezzük be a beszélgetést!".Csalódtam , de arra gondoltam, talán nem minden orvos vette jó szívvel a hálapénz eltörlését. Többé nem fogom keresni sem őt, sem azt az osztályt, ahol segíthetnének elviselni gyötrő fájdalmaimat. Otthonomban akarok meghalni, bár nagyon nehéz ez, de a kórházban még sírni sem szabad, és mert legyengültem, engem is lekötöznének, ha véletlenül elesek a folyosón.

 - Még van egy figyelemre méltó eset, ami hasonló az előbbiekhez. Egy alkalommal, mikor bent feküdtem, megismertem egy fiatal rezidenst, aki barátságosan beszélgetett velem. Minden évben egy hónapot Franciaországban töltött tanulmányozni az ottani gyógyítási módokat. Onkológusnak képezte magát és hazatért ebbe a kórházba, ahol megismertem. Tőle próbáltam fájdalomcsillapító gyógyszert kérni. Ígérte, hogy adni fog, menjek be, amikor ő tendel a járóbetegeknek. Férjem kíséretében bementem délelőtt a receptért, a recepciós bement hozzá, értsítette, hogy itt vagyok. Ennek ellenére délután fél négykor , utolsónak hívott be - már majdnem elájultam az éhségtől, a fájdalomtól - és nem hitte, hogy komoly a betegségem, adott receptet, de amikor férjem a gyógyszertárban ki akarta váltani a fájdalomcsillapító gyógyszert, kiderült, hogy nem érvényes: hiányzik a pecsét, az aláírás és különben a felírt dózistól meghalnék. Sírtam és megírtam neki csalódásomat. Válasza ennyi volt: " Előfordul, hogy elfeledi aláírni, de a beteg ilyenkor újra bemegy és megkapja." Most kinevezték vezetőnek egy intenzív osztályra. Gratuláltam neki. Napilapunk is interjut készített vele. Megtudtam, hogy szülei is orvosok. Remélem, nem ilyenek, mint ambiciózus fiacskájuk.

Nem folytatom, mert az ilyen orvosok nem tekintik hivatásnak munkájukat, esküjüket megszegik, és csak a sok pénzért választják ezt a pályát. Persze nem akarok általánosítani.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

mamuszka32022. augusztus 9. 12:50

Kedves Miklós!

osztozom én is az orvosok iránti szánalmadban, ami mostani helyzetüket illeti, de az én tapasztalataim még a járvány előtti időből származnak, de most a helyzet súlyosabb, mert orvos és személyzet hiány van, és keveslik a bérüket, munkájuk veszélyes.
Mégis, véleményem szerint sok ember nem halna meg, ha nem kovidos, de súlyos beteg - mint én is! - ha foglalkoznának vele, ahogy hivatásuk és esküjük követeli.
Egy kedves ismerősömmel most történt. fájdította hasát, reggel 8 - kor bevitték a "sürgősségire", ahol egész nap várt, este 8 - kor végre jött egy orvos, kérdezte, vizsgáltatta, és kiderült: több áttétes rákja van. 3 nap múlva kínok között meghalt. Pusztulunk, veszünk, és ebben a magyar egészségügy teljes csődje hibás, és ki a felelős????

Perzsi.2022. augusztus 2. 18:40

@mamuszka3: Amikor én tanulónővér voltam, nem tapasztaltam durva hangnemet. Régen volt, 39 éve végeztem. Az is igaz, akkoriban más volt a morál. Nem volt akkor sem minden szép és jó, voltak oda nem való egyének, de az ritka volt. Előbb utóbb elhagyta a pályát, aki nem odavaló volt. Akkor még figyeltek erre. Ma... olyan kevés a szakember, hogy mindent elnéznek. A jogi út is nehézkes, vagy szinte lehetetlen. És hosszadalmas. A legelkeserítőbb, hogy pontosan tudják ki nem való közéjük, mégsem lépnek. És ez őket minősiti. De sajnos az intézményt is minősíti, hogy hagyják miattuk rontani a hírnevüket.

Mikijozsa2022. augusztus 2. 16:59

@mamuszka3: nem könnyű az orvosoknak sem, ők is kaptak kisérlati oltást, ók is félnek, mostanában zavaros minden, neked is igazad van. sajnos durva lett a közélet, ezt mutatja írásod is

mamuszka32022. augusztus 2. 16:15

Köszönöm figyelmedet és együttérzésedet.
Szomorú helyzetben van sok magyar, akinek nincs pénze magánklinikákon sokat fizetni kezelésért, vizsgálatokért.
Már szeretnék meghalni, de nem akarok öngyilkos lenni, mert szégyen lenne a családomnak és félek is, de amikor éjszakánként többször felébredek a fájdalom elviselhetetlenségére, nem tudom tisztelni az orvosokat, akiket ismertettem, és van hasonló sok ilyen.
Természetesen vannak jó, gyógyítók is, mert ha nem lennének, már régen nem élnék.
Én tanár vagyok, hivatásnak éreztem, jól végeztem a munkát, noha kevés volt a tanári fizetés az én aktív tanárságom idején is. A rendszerváltáskor küldtek nyugdíjba, havi 10.000.- nél kevesebb nyugdíjjal, most sem éri el még a 180.000.- Ft-ot sem. Gimnáziumban kezdtem, főiskolán végeztem docensként, de pénzjutalmakat mások kapták, engem boldoggá tett tanítványaim sikeres szereplése és szeretete.
Lányom is tanár, és minden unokám egyetemet végzett, szeretnek - és ez nekem elég, örömmel tölt el.

Perzsi.2022. augusztus 2. 12:42

Végtelenül elszomorít, hogy itt a Poeten, a net más részein is egyre több hasonló esetről olvasok. Annyit tudok, ha velem történne hasonló, nem hagynám szó nélkül. Körmömszakadtáig harcolnék, hogy megkapja az illető a méltó "jutalmát".

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom