mamuszka3 blogja

mamuszka3•  2022. augusztus 12. 17:24

Koplalásom megoldása

Koplalás

Korgó gyomrom figyelmeztet,

napok óta alig eszem.

Nincsen pénzem ételekre,

nem is megyek étterembe.

A kukákban kotorászok,

azt eszem, amit találok.

Kenyerek koldulni szégyen,

titkolom is szegénységem.

A koldusnak nincs barátja,

leköpi, aki meglátja.

Vacsorára vizet iszom,

éjjel ételről álmodom.

Holnap újra korog gyomrom.

Imádkozom az Istenhez,

Égi mannával lepjen meg.

Remélem, Isten meghallgat,

éhen halni hívőt nem hagy.

,


mamuszka3•  2022. augusztus 11. 14:04

Népvándorlás


Globális melegedés,

eltűnő vízesés,

kiszáradó folyók, tavak,

szomjazó állatok.

pusztuló növényzet, , földkövek,

éhségbe került emberek.

A Föld nem tud futni, de népek

bizonytalanságba lépnek.

Tengerbe vesznek ,

nem fogadják őket,

rabolnak, ölnek, hogy éljenek,

különös háború ez.

Motorja a terjedő gyűlölet.

Ki érti ezt?

mamuszka3•  2022. augusztus 10. 15:27

Az én városom

A buszvárókban méretes plakátokon mosolygó férfi és nő, a plakát szélén mozaik kockákon képek a város turisztikai látványosságairól - felírás?

"Szeretem Győrt! És te?"


Itt születtem, itt éltem le sok évtizednyi életem, valamennyi felmenőm innen származik. Bár elmentem tanulni, dolgozni, mindig visszatértem. 

   Szeretem a Dunát, a folyókat, a barokk épületeket, a szép templomokat, az ismerős tereket, az iskolákat, ahol gyerekként a padokat koptattam, majd tanárként tanítványaimat oktattam. itt nyugszanak szüleim a temetőben, itt vár rám már megváltott leendő sírhelyem is.

  Szeretem, hogy sok ismerős rám köszön az utcán, mert vagy őt vagy gyermekét, unokáját az iskolában tanítottam, kollégám volt vagy szomszédom a kertnél és megkínáltuk egymást, megünnepeltük egymás születés- és névnapját...


Ma már nem szeretem városomat...Semmi sem emlékeztet a régi meghitt utcákra, épületekre, terekre...A zöld területeket beépítették, a panelházak szürkeségéből elveszett a barátságos szomszédolós , egymást segítő hangulat...A modern játszótereken nem játszanak gyerekek, esténként suhancok cigiznek, drogoznak, piálnak - nyomait reggelre csomókba kupacolja a szél - papírok, nylonzacskók, üres sörös dobozok, pálinkás üvegek, csikkek tömege szerteszét. Az utcák kövezete a járdák balesetveszélyes gödrökkel van tele – még az orvosi rendelők közelében is. Lakásunk önkormányzati képviselője – bár már második ciklusát tölti – még egyszer sem tartott fogadó órát. Lenne sok javaslat, de nem akarja meghallgatni. Még a nevét sem ismerik az itteni lakók.


A helyi buszközlekedést a helyi önkormányzat általunk választott képviselői - saját önkényes véleményük szerint, megkérdezésünk nélkül érdekeinkkel ellentétes irányokba szervezik - véleményünk, ellenkezésünk, panaszunk süket fülekre talál, mert nincs is fórum, ahol meghallgatnák.

   Mindez személy szerint már nem érint engem, - de együtt érzek a sok dolgozóval, diákkal, öreg, beteg emberrel, akinek ez az úri szeszély sok keserűséget okoz - és a város pénzét feleslegesen pazarolja,.csak hogy másként legyen minden, mint régen. 

an ugyan játszótér az öregeknek, de kinek van kedve öregen, betegen játszani! Vannak "okos buszok" - megmondják, nem éred el az átszállást, mert más a tábla és más a gyakorlat - a sok körforgalom és lámpa miatt sohasem pontos a járat, és várakozol, duplán fizetsz, mert bár többet gyalogolsz, mint eddig, át kell szállnod, ha a kórházat, a piacot akarod megközelíteni. Parkolóhely a kórház közelében alig, nagyon kevés található, abból a kevésből is lekerítettek egy részt a kórház dolgozói számára, noha a kórház udvarán lett volna erre alkalmas terep, de ide a beteg gyerekek számára játszóteret létesítettek.


A játszóterek száma egyre nő, még a kutyáknak is jutott.

Legfőbb gondoskodás a szórakoztatás, mindenféle fesztiválok, kóstolók, koncertek éjfélig akár.


Vannak városrészek, ahol egymással érintkeznek a bevásárló központok, míg másutt belátható közelben egy sem épült.


Szeressem ezt a várost?

Ez a város nem az enyém és nem az itt lakó egyszerű embereké...azoké, akik az egekbe szökő benzinárak mellett is csak autóval járnak , talán még az illemhelyre is...

  "szeretem Győrt! És te?" - Nos: én NEM!

mamuszka3•  2022. augusztus 10. 15:19

A hivatás áldozata


A román határ közelében , egy Békés megyei kis faluban élt a Csorba család . Az apa - a  háborúból sebesüléssel tért haza, nehéz fizikai munkát nem vállalhatott, de érettségizett, értelmes ember lévén tanácselnökké választották és ezt a feladatát mindaddig becsülettel ellátta, amíg beszélni tudott - de hamarosan már etetni kellett, mert a nyelés is nehézséget okozott neki. 

   Felesége - kunos külsejű, értelmes, dolgos asszony a községi orvos mellett asszisztensként dolgozott, így férje ápolásához is értett. Az idő viszont kevés volt a napi teendők ellátásához, mert három , korban közeli fiúgyermek is cseperedett a családban.

   A legidősebb fiú vasas szakmát tanult, hamarosan családot alapított és elkerült a háztól, míg a két fiatalabb - mert okos, jól tanuló fiúk voltak - a közeli nagyváros középiskolájában,  majd egyetemén tanultak tovább , miközben kollégiumban laktak és csak hétvégeken vagy még ritkábban látogattak haza a faluba..Íly módon a szülőkkel való kapcsolat nem volt eléggé szeretetteljes, inkább  - szülői részről szigoron és  anyagi gondoskodáson, - a fiúknál tisztelettudó engedelmességen alapult.

   A középső fiú tanári diplomát szerzett, a legifjabb vegyészmérnöknek tanult és jó állást kapott a közeli porcelángyárban. Ők is megházasodtak, de a házasságuk nem volt boldog, a legifjabb hamar elvált - felesége egy leánygyermekkel az ország másik felébe költözött, míg a magára maradt férj beérte alkalmi, hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolatokkal. 

   A tanár már nem volt fiatal, amikor megházasodott, egy évi próba együttélés után vette feleségül nála tíz évvel fiatalabb kolléganőjét - és két lányuk született. A házasság nem tette boldoggá egyiküket sem, mert a férj - bár lelkiismeretes apának bizonyult, - csak a munkájának élt és az elismerésért az életét is feláldozta volna. A törekvés és a sok befektetett munka meg is hozta gyümölcsét...Tanítványai az országos tanulmányi versenyeken rendre kiváló eredménnyel szerepeltek. Ez őt tökéletesen kielégítette. Ugyanakkor - különös módon - kisebbségi érzésekkel küszködött felesége - aki más szakon tanított és másik iskolában - sikerei miatt. Ő szeretett kirándulni, társaságba járni, sportolni, míg a férje még autót vezetni sem akart, nem akarta a második gyermeket és irtózott az iskolai szünetektől, mert szenvedett a napi iskolai feladatok nélkül. Ilyenkor búskomor lett, hangulatát itallal és rengeteg dohányzással tartotta látszólag normális mederben. Szüleit meglátogatni is vonakodott, sehol nem találta helyét. Állapota egyre súlyosabbá vált, a házassága tönkre ment, de nem váltak el, mert öngyilkossággal fenyegetőzött, így a felesége tűrte a szülei elől is titkolt nehéz élet naponta súlyosbodó megnyilvánulásait.

   Ez az önpusztító életvitel a szívét halálosan megviselte és egy iskolai téli szünetben - családi látogatás után - egyedül otthonában - máig ismeretlen körülmények között meghalt súlyos szívelégtelenségben. Két kiskorú lányát az anya egyedül nevelte éveken át..

 Ma már felnőttek a lányok, jól tanultak, elköltöztek hazulról és lassan a régi rossz emlékek is elhomályosulnak. 

   A férfi bizonyára a tanári munkában vélte megtalálni azt az örömet, amit gyermekkori családjában nem kapott meg, és talán génjeiben is hordozott valami deformitást, ami a végzetesen rövid életet és az örökös boldogtalanságot hozta számára. Mégis, a látszat szerint - persze valóságosan is - hivatása, túlhajszolt munkája áldozata lett. Szerencsére lányai életvidám teremtések, megtalálták helyüket, örömüket a való életben. Az élet megtanította őket az ember nem lehet a munka áldozata, nem áldozhatja fel családja boldogságát.

mamuszka3•  2022. augusztus 9. 17:19

Az élőlények felődési fokozatai

Az élőlények szerepe


Növények, állatok, emberek

táplálkoznak és szaporodnak.

A növények vegetálnak,

a természet és az ember élteti őket,

magról születnek, nőnek, 

termést hoznak, 

termésből magok a földbe kerülnek.

Az állatok mozognak, 

meghatározott időben párosodnak,

így szaporodnak.

Táplálékukat maguk szerzik,

az emberek háziasíthatják őket, etetik.

A fejlődés csúcsán az ember

mozog, gondolkodik, önálló,

mégsem teljesen szabad, sorsánnak

elején és végén nem változtathat.

Alakítja környezetét,

Maga készíti ételét, 

keresi az élvezeteket,

a betegségétől sokat szenved.

Tudja, hogy élete csak egy van,

a haláltól fél nagyon.

A Föld - ha elpusztul - minden élőlény kihal.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom