maki63 blogja

Bénultság Mit tehet az ember, ha tudja, ismerősei közül valaki nagyon komolyan készül az öngyilkosságra ? Miként, milyen módon, és mennyire tudna beavatkozni ebbe, úgy, hogy az érintetett ne bántsa meg. Szólni, nem szólni,s ha igen, kinek, mikor, hogyan...számtalan részletkérdés, melynek megválaszolása halmozottan kényes dolog, mert az ember nem szeretné elveszíteni azt aki közel áll hozzá, de direkt módon beleavatkozni saját döntésébe mennyire lehet. Hiszen az egyén dönti el hogy mit akar kezdeni életével : ebbe másnak beleavatkozni mennyire szabad ? Hiszen hogy hová megy lakni,mivel foglalkozik,kit szeret,mit szeret, mire vágyik,mit utál,ezek az egyén elhatározásai,s ugyan így az is, ha azt mondja, kész,elég, befejezi, neki már nem kell az élet mint olyan, öngyilkos akar lenni. A választás joga ebben is megilleti az egyént (?) ahogy más dolgokban is, és ebbe beleavatkozni ugyan úgy "problémás" mint abba, hogy mások mondják meg mit kedveljen,miben higyen,stb. Bonyolult ez az egész, és amit egy ember tehet, csupán annyi, hogy próbálja más irányba terelni az illető elhatározását, érvekkel, szép szóval, néha hangosabban, de mást nem tehet. Nincs mellette nap mint nap, ha meg akarja tenni úgyis megteszi, még akkor is ha vele van, egy pillanat mindössze a metró elé ugrás vagy bármi más. Hiába van mellette valaki, nem tudja megakadályozni ott és akkor abban a percben,mert mire felfogja mi is történt, már kész a baj. Segíteni hogyan,mi módon lehet(ne) az öngyilkosjelöltnek, hogy ne tegye, mert nyilván mindkét oldalnak megvannak a maga hivatkozási alapjai hogy miért tegye és miért ne tegye meg. Naponta hat (!) ember végez magával csak Magyarországon, ezt fel sem lehet fogni ,de aki érintett az máskép látja,értelmezi, mert valamiről hallani más,mint megtapasztalni azt a ki nem mondható méylrl jövő csendes kiáltást, ami lélekkaroló.  Bénultságot érez az ember, testileg,lelkileg, mert tudja,érzi kellenne valamit tennie, de nem tudja mit,hogyan, eszközei korlátozottak, és a beleszólás más ember döntésébe még ebben az esetben is nehézkes.

Makovics János : Út a vadonba

Ez a film több okból is nagyon tetszik : mélyen elgondolkodtató, mert halmozottan vet fel olyan társadalmi problémákat, melyekre soha nem is lesz válasz, mert a világ olyan amilyen és egyszerűen nem lehet azt a fajta nyílt, őszinte, tiszta, egyszerűségében is nagyszerű életet élni, amit általában mindenki szeretne, (önmagában) még ha ki se mondja, akkor is. A társadalomba a kulturáb...a, a környezetbe beleszületik az ember, és neveltetése olyan adottságokat ad, melyek másmilyenek lennének ha máshová születik, hiszen nem mindegy, hogy valaki egy amazónai törzsben születik meg vagy egy amerikai átlag családba. Ma már azonban van választási lehetőség, mert a világ nyitott, és akinek "kinyílik a szeme", és meglátja ennek a világnak az elképesztő ellentmondásait, annak bizony nagyon nehéz (leki)élete lesz, mert tudatosan élni ebben a zavartságban nehéz, megalkuvások végtelen sora az ami az életben maradásra rákényszeríti. Alkalmazkodni a családhoz, a munkahelyhez, a barátokhoz ( mert milyest valóban azt mondja, teszi amit igazán érez) akkor annak konfiktluszuhataga keletkezik és kirekeszti önmagát abból a közegből, ahol él.

Út a vadonba: álomkép, vágyálom, melyet meg lehet valósítani, s vannak akik egy időre elhagyják a civilizált világot, és neki látnak a "természetesebb" primitívebb" életforma után, hogy megtapasztalják a másik világot, és önmagukat jobban megismerve erejüket, rátermettségüket, azt, hogy kik is valójában és mit akarnak s meddig tudnak lelkileg, és fizikailag önmagukról alkotott elképzeléseik alapján.

Nem lehet megváltoztatni a világot, ma már tudjuk : "átlagemberek" nem tudják, nincs lehetőségük rá, csak alkalmazkodni, vagy kilépni lehet, ez a két választás van.

Egy fiatalember más utat választ : pedig élhetné az amerikai álmot, felső- középosztálybeli, de neki nem tetszik életét, és mást akar. Belső tűzre, égre kiáltó kérdőjele, mely alapján változtatja meg, elindulásra készteti, és nekivág a vadonnak, hogy ott éljen. Mobil -telefonja, internet miegymás nélkül, pusztán a vadonban, hogy megtalálja önmagát saját, és saját felszabadulását. Hátrahagyva (szerető?) családot, barátokat, ismerősöket, és olyan távlati lehetőségeket, melyekre a legtöbb fiatal örülten vágyik, főleg nálunk. Ő azonban másképp látja a dolgokat. Letisztult, kifinomult, mint egy gyémánt, melyet megcsiszolt a lélek, s nirvanai tudatállapotba élve szinte megtapasztalja, átéli, megéli saját bőrén, mi az otthontalanság, az éhezés, a fázás, és egy újfajta dolgokat tapasztal meg, új embereket, világnézeteket, és a megtapasztalások láncreakcióban ő maga is változik. Fájdalmasan gyönyörű film, a tájak, a háttérzene, s az egész filmnek a hangulata magával ragadó. És sokat mond, sokkal többet annál mint ami, legalábbis számomra, de tudom, hogy a mai fiatalok többségének nem ez az "álma". Kevesen vannak akik meglátják, valóban fel is fogják, hogy ez itt a pokol, és még kevesebben vannak, akik meglátják és valóban fel is fogják eme világ szörnyűségeit, hogy ez itt maga a pokol, és még kevesebben vannak, akik képesek, és akarnak is ebből "kimenekülni", de út nem vezet ki a világból, és ez a tragédia benne. Megpróbál természetesebb élet élni, de nem sikeról. Mert ahogy a nagy hippivilág, úgy az egyén sem tudja megváltoztatni saját példájával mutatva egy másfajta életfelfogás iránt.

Mély nyomot hagyott bennem ez a film, gyakran bele-bele nézek, és mint egy sokszor olvasott könyvben is mindig találok újabb részeket, melyek továbbgondolásra késztetnek.

Út a vadonba...." úton lenni boldogság megérkezni halál

Eddig négy önálló kötetem jelent meg.

 NapSziget - versek. 2015

Merengés - válogatott versek. 1996

Kapcsolatok  - elbeszélések és esszék 1997

Átélhető szabadság - 2002

És akkor mi van ? - 2003

Könyveim olvashatók a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár ) a Diditális Könyvtárban és az E-book könyvekben is.

Tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek és a MÚOSZ - nak ( Magyar Újságírók Országos Szövetsége) valamint a Wikipédiában is szereplek.