Magyari Ernő blogja

Itt élek én, földünknek azon féltekén ,
hol kóbor kutyáknak étele,
polgárok háromszázhetvenkét leje,
míg gyerekeknek segélyre,
nem jut csak negyvenkettőre...
Börtönben élők elszámolt kosztja,
több mint munkásemberek fizuja...
Itt megzavarodott a világ rendesen,
mit költenek minden tízszeres,
s mit adnak azt osztják százzal,
tele a tököm kutyával-kanibállal,
mert így adóm ezerszeres !
 

 
Ha kinyitod szemed csupa mesevilág
ágyikód fölött csüng sok jó barát,
becéző ölelés vár halk zenében
apa mellkasán- szeretni akarás.
 
Látod Malacka Érted fohászkodik
s Micimaci is pajtásnak szegődött,
Bumi az elefánt lomha hangján tülkölt,
amíg kályhán tejecskéd gőzölgött.
 
Napocska kacarász simogatna- ébredj
kint Pajti is ugatva mosolyog,
ha felébredsz kincsem kimegyünk a kertbe
látni fűt fát, mindent mi rokonod.
 
Gödröcskéidben lágyul mi kőkemény
gagyogásod az éter csacsogása,
Fiam gyere karomba ébredezni,
legyél szívemnek ma is csalogánya.
 

Reklám újság juj de jó,
abból lesz a tűzgyújtó.
Mikor téged nem talállak
megöl olyankor a bánat.
 
Kínozom a láng adást,
nem akar égni a fám,
cégér nélkül nem megy semmi,
hogyha piacra kell tenni.
 
Használd fel a reklámot,
ne dobd el az újságot !
Nála nélkül tűz sem lobban...
Várhatok még a soromra !

Nézni téged: Az egy élmény !
Várni rád nem kín, csak vétség.
Utam feléd sosem hosszú,
hozzád érve Istent lopjuk !

Megtalállak, majd kereslek
megint s újból felfedezlek.
Mikor hiszed, eltaszítlak,
olyankor is hozzám hívlak.

Tőled szebb a Nap az égen,
hagyjuk neki égjen,égjen,
s hogyha tüze kialudna,
szemünk fénye gyújtsa újra.

Ha elmondhatnám mi hiányzik-
Nekem tudod, semmi sem.
Mikor a csend bennem játszik
számomra az a szentmise.
 
Atomokra hullok sokszor
s újjá formálok perceket.
Ahányszor kimondom- boldog,
eszembe jutsz szép kedvesem.
 
Anyaggá Te formálsz engem
s fénnyel eteted sejtjeim,
valahányszor vágyba kergetsz
szállok egységünk terein.
 
Igazi vagy mint esti bor
zamata. Reggeli kávé.
Hiába mondom, titok
marad. Miért lettél finálém.