A mágus és a többiek 01. - Apa kerestetik

MESÉLŐ

Milliók már tűkön ülve várták,

Béby jöttét a király asszonyának.

Krónikások arany betűkkel írták

Ezen napját Csalóka országnak.

Idiót,a király,ki nem volt király észben,

Fel és alá frangált a várban.

Képtelen volt egy helyben ülni szépen,

És imígyen mormolt magában.

KIRÁLY

Végre valóra válik

Leggyönyörűbb álma életemnek,

Ha elszámolok százig,

Tán hallhatom hangját gyermekemnek.

Ezennel hasznát vehetem,

Hogy megtanultam számolni százig,

Előre imádom, szeretem,

Mikor a csöppség fülembe oázik.

Egy,kettő,három,négy,öt,hat…

A hétszázát nem emlékszem több számra.

De engem ez hidegen hagy.

Az egész világot felkérném most táncra!

MESÉLŐ:

Jól halljátok,boldog volt az öreg,

S 70 évesen büszke is lehetett magára,

Az is szép,hogy működött a löveg,

De mikor fickóskodott hitvesi ágyába?

KIRÁLY

Lehet már annak vagy két éve..

Vagy talán tavaly is összejött egyszer?

Jó,hogy nincs aki számon kérje,

Statisztikát vezetni róla nem kell.

MESÉLŐ

Így elmélkedett szegény pojáca,

Míg az udvarnép ott sutyorgott körötte.

Ma mindenki őt vette szájára,

A távolabb állók hangosan röhögve.

Lyukas garasra se voksolták volna,

Hogy az apa talán Idiót lenne,

Pesvedés csak a vén csataló sorsa,

A macit a málnásba más csente.

A királynő a Kan-Cellárral úgy hírlik,

Jól összeszűrte a levet tizenhétszer,

A Fővezér a versenyt bírta végig,

De a tizenhetediknél rájuk dőlt a fészer.

„Majd bepótoljuk”pillogta királynője

Két szénabála közül kikandikálva,

Ám a Fővezér most jött volna tűzbe,

Így hát örömében nem perdült táncra.

De tegyük most a múltat lapátra,

Kanyarodjunk szépen vissza a jelenbe,

Füleljünk be a szülőszobába...

Sír egy gyermek..Sőt,mintha több lenne!