A mágus és a többiek

MESÉLŐ

Milliók már tűkön ülve várták,

Béby jöttét a király asszonyának.

Krónikások arany betűkkel írták

Ezen napját Csalóka országnak.

Idiót,a király,ki nem volt király észben,

Fel és alá frangált a várban.

Képtelen volt egy helyben ülni szépen,

És imígyen mormolt magában.

KIRÁLY

Végre valóra válik

Leggyönyörűbb álma életemnek,

Ha elszámolok százig,

Tán hallhatom hangját gyermekemnek.

Ezennel hasznát vehetem,

Hogy megtanultam számolni százig,

Előre imádom, szeretem,

Mikor a csöppség fülembe oázik.

Egy,kettő,három,négy,öt,hat…

A hétszázát nem emlékszem több számra.

De engem ez hidegen hagy.

Az egész világot felkérném most táncra!

MESÉLŐ:

Jól halljátok,boldog volt az öreg,

S 70 évesen büszke is lehetett magára,

Az is szép,hogy működött a löveg,

De mikor fickóskodott hitvesi ágyába?

KIRÁLY

Lehet már annak vagy két éve..

Vagy talán tavaly is összejött egyszer?

Jó,hogy nincs aki számon kérje,

Statisztikát vezetni róla nem kell.

MESÉLŐ

Így elmélkedett szegény pojáca,

Míg az udvarnép ott sutyorgott körötte.

Ma mindenki őt vette szájára,

A távolabb állók hangosan röhögve.

Lyukas garasra se voksolták volna,

Hogy az apa talán Idiót lenne,

Pesvedés csak a vén csataló sorsa,

A macit a málnásba más csente.

A királynő a Kan-Cellárral úgy hírlik,

Jól összeszűrte a levet tizenhétszer,

A Fővezér a versenyt bírta végig,

De a tizenhetediknél rájuk dőlt a fészer.

„Majd bepótoljuk”pillogta királynője

Két szénabála közül kikandikálva,

Ám a Fővezér most jött volna tűzbe,

Így hát örömében nem perdült táncra.

De tegyük most a múltat lapátra,

Kanyarodjunk szépen vissza a jelenbe,

Füleljünk be a szülőszobába...

Sír egy gyermek..Sőt,mintha több lenne!

Bármi, bármikor megtörténhet,

A Képzelet testet ölthet egy napon,

Lehet nem is mulandó az élet,

Mert már évszázadok óta álmodom.

Talán minden előre meg van írva,

S örök lehet egyetlen pillanat,

A Csodák kapuja nincs is zárva,

Csak nem ismered eléggé önmagad.

Lehet a Sors könyvében üresek a lapok,

A sorokat szép sorban a Jelen vési.

Mért hinném el, hogy mulandó vagyok,

Új világban fogunk partot érni!

Minderről szól ez a mese,

Mely nem is mese valójában.

Mire várnál, gyere, gyere!

Nem ártalmas, olvasd bátran!

Ezen történet képzeletfonálból

Bizony csak részben fonódik.

Építkezik majdan valóságból…

Két világ egybekapcslódik.