Énekek éneke

B. N. János: Énekek éneke

Mint tiszta gyolcs ruhák szaga,

mint nyárba repülő gólyák,

mint húsvéti zászlók zizegése,

mint kis csibék arany virága,

mint lekottázhatatlan dallam,

mint ég-zengés és lágy mosoly,

mint meleg kéz szorítása,

mint az új kenyér íze,

mint a tavasz és remény,

mint a megváltott élet,

mint a boldogság angyala,

mint az égbe röppenő sugár,

mint a vissza-nem-térő álom,

mint a beteljesedés,

mint az el-nem-űzhető gondolat,

mint a gondolák suhogása,

mint Beethoven monoton szonátái,

mint a holdfény selyme,

mint az eszelősök álma,

mint a megmerített kancsó,

mint a kitörölhetetlen fény,

mint a holtig tartó szomorúság,

mint a szenvedés,

mint a szilaj csikók nyihogása,

mint a szökdellő szöcskék öröme,

mint a mázsás mozdulatlanság,

mint az álló csillag,

mint a vajúdó világ,

mint a vemhes álom,

mint a születendő kisded,

mint a minden kínt összefoglaló halál:

olyan vagy

ezer színben játszó,

ezer hangon szóló,

néma és harsány,

szép és szomorú

szerelem.