Kinek kell a Fiú ?

(ismeretlen szerző elbeszélése nyomán)

Gazdag ember meg egyetlen fia
nagy művészek festményeit gyűjtötte,
de a sors közbeszólt - háborúban -
katonaként életét vesztette
a gyermek - midőn társát mentette.

Értesült róla az édesapja,
halál hírétől "mély gyászba esett" -
rá egy hónapra, karácsony előtt
az ajtaján egy ifjú zörgetett -
kezében nagy csomaggal érkezett.

Köszönt, megszólalt s ezeket mondta:
"Uram Ön nem ismer engem"
"Én vagyok az a katona
akiért az Ön fia
életét adta".

Ezután a csomagját átadta -
egy festményt - mit ő alkotott -
az apja nézte és meglepődött,
fiára mennyire hasonlított...
bénult nyelve szólalni sem tudott.

Rendbe szedte magát - pénz ajánlott,
ám a fiú elutasította -
ajándék ez hálámnak jeléül,
mert életemért életét adta -
nem lehet ezt megfizetni soha.

Az alkotás híres mestereknek
többi darabja közé - a falra
került - és minden látogatónak
először ezt a képet mutatta -
megvételre mégsem ajánlotta.

Halála után nagy gyűjteményét
egyben - árverésre bocsájtották -
hol a sok, kíváncsi gazdag ember
Picassót, Rembrandtot bámulta -
a fiú arcképét meg sem látta...

Ám állványra csak az arckép került
és a kikiáltó azt kérdezte:
Ez alkotásért ki ad száz dollárt?
Elég! ... kinek kell a fiú képe -
menjünk tovább mesterek művére!

Szóra sem méltatták ajánlatát -
végül egy ismerős alkalmazott
ki az elhunytnál kertészként szolgált,
a festményért tíz dollárt ajánlott...
övé lett - többet senki sem adott.

Kikiáltó ezzel befejezte -
megszólalt: az árverésnek vége,
mert ki a fiú képét megvette,
övé lesz az elhunyt gyűjteménye -
örökhagyó végrendeletére.

*******
Oly régen történt ... kétezer éve...
egy Isten-gyermek közénk született -
tanított - meghalt miattunk - értünk...
az Atyja azóta súgja nékünk:
miénk a Fiú - ha nyitva a szívünk.

( az idézőjelbe tett szöveg szó  szerinti idézet)