Várások

miriam•  2019. november 7. 21:39


...mint gyermek az anyját
ki munkából megérkezett
s leste a szatyrát
- "nekem mit hoztál ? "
folyton kérdezett,
kicsiny szíve
nagyokat dobbant
míg ajándéka rejtve,
- csakis ott lapulhat -
apró keze kereste egyre
s szeme ragyogott
meglelte végre,
szaladt
meleg karokba vele,
pici ajkán fülbe súgva
szállt el még
egy könnyű sóhaj
csendesedő
hiány szava
"úgy vártalak édesanya"



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2019. november 9. 03:29

...

Mikijozsa2019. november 8. 16:10

nagyon szép

E.L.2019. november 8. 12:49

Gyönyörű!

Angyalka732019. november 8. 07:44

Gyönyörű sorok!
Szeretettel olvastalak.
Melinda

okeanus2019. november 8. 07:35

"Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” -
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,.."
/JA/

harminchat2019. november 8. 05:17

Nagyon kedves emlékeket idéz. Finom vers, gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom