Tőled is Hozzád

El kellett menekülnöm,
más karjában keresni
azt a valamit, 
ami végül soha nem lett meg.
El kellett menekülnöm,
elhagyni azt az érzést,
amit végül, 
mindig magammal vittem.

Aztán egyszer integetett a múlt,
és én mosollyal visszaintettem
akkor, akkor még nem tudtam
mit hozott, mi jött vele…

Te voltál újra…
mert Te vagy, aki fáj
és Te vagy ki vigasztal,
érted zokogtat a sírás
és az öröm is miattad van.

Mérföldeket tettem meg
és újra csak Hozzád jutottam…