Rád gondoltam

miriam•  2021. január 22. 18:51  •  olvasva: 171

rád gondoltam

egy apró, kósza kis foszlány feléd vándorolt

még megmaradtál

egyre halványuló emlékezetemben

- soha nem feledlek -

már csak az érzést tudom, milyen jó is volt

rád várni, hogyan adtál egy kis jelet

„még itt vagyok” - még itt vagy nekem

mint egy gyönyörű dallam

úgy áradt lelked s lelkem muzsikája elapadhatatlan

új és új zenére hívtuk táncolni egymás szívét

megadtam az első hangsort, te folytattad

s, azt hitted hogy a kottát mind te rajzoltad

- emlékszel?

nevettelek

van még most is valami, valami szelíd erő

mi nem hagyja veszni hiába múlik az idő

szívem őrzi a legszebb dallamot

bár a távolság megnőtt

- más úton jársz és máson én -,

de tudom a te szíved is őrzi e zenét

néha rád gondolok

talán ezért

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

miriam2021. július 15. 10:14

@Cyrano: Köszönöm neked...

Cyrano2021. július 14. 18:30

Sokszor körbeszaladnak engem is ehhez hasonló gondolatok. Olyankor eszembe jut, hogy remélem, nem csak a történelem ismétli önmagát...

Szépen megfogalmaztad. Nagyon tetszik...

miriam2021. január 23. 17:46

@Mikijozsa: köszönöm
@skary: hát persze :)
@legland: örülök, ha tetszett :)
@negyvenkilenc: Kedves hasonlat, köszönöm! Arra gondoltam, te prózában is nagyon jó lennél!

negyvenkilenc2021. január 23. 11:04

Ez a vers olyan, mint tómélyről felcsillanó, finoman vésett ezüst hajpánt. Mesél és láttat szépet, jót, szelídet, míg a szél felette a vízbe fodroz. Öröm hallgatni.

legland2021. január 23. 08:49

Nagyon szép! :)

skary2021. január 23. 07:19

OK ez természetes :)

Mikijozsa2021. január 22. 19:05

szép lett