Múlt - jelen - jövő

miriam•  2019. szeptember 27. 17:08

...a múlt nem tarthat létrát
a legfelső fokról rég elrugaszkodtál
- légüres térben lebegtél -
s most a ma garádicsain ülve,
reszketve félsz
kapaszkodnál a holnapok párkányaihoz
de csak félszárnyú vergődésed
visszhangozza a beton...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

miriam2019. szeptember 29. 21:38

@skary: @Mikijozsa: @legland: @Soultribe: @stapi: Köszönöm, hogy voltatok!

stapi2019. szeptember 29. 10:43

A ki nem mondott gondolat hatása át- meg átjárja az olvasót.

Soultribe2019. szeptember 29. 07:00

El lett itt valaki küldve a 'csába :) Át az időn, át a mindenen.

legland2019. szeptember 28. 17:36

Remekül megfogalmaztad a lényeget, de egy végjátékban semmi felemelő,
már semmi hősi mozdulat nincs, csak vergődés.

Mikijozsa2019. szeptember 28. 15:04

a holnap párkánya a mai konfliktusok véget vajon húrkezdet nélkül lesz e holnap, gratula a vershez

skary2019. szeptember 28. 06:12

időőők

miriam2019. szeptember 27. 20:41

@Törölt tag: @Törölt tag: köszönöm

Törölt tag2019. szeptember 27. 18:06

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2019. szeptember 27. 17:55

Törölt hozzászólás.