m-miriam blogja

Mindegy nappal van e vagy éj
oly egyforma most a sötét,
körmömre égett
a gyufaszálnyi fény.
Szürke rabja vagyok a mának
a két idő közt elveszek,
fátyolos szemmel kutatom az eget
várom - nem üzen.
Hallgatag napok hullámain küszködöm
hiányoddal a csöndbe lassan belemerülök.
Ha túlélem, átlök majd a túlsó partra
hínárként bőrömhöz tapadó
illatoddal körülfonva.

Magányos életéből
hirtelen elege lett,
- Ejj, így nem élet az élet -
ha többé nem szólítanak
"édes feleségnek".
Gondolt hát merészet és nagyot,-
itt ez a modern technika,
ha akarom mindent házhoz kapok.
"Nosza rajta böngésszünk"
és leütötte az "enter" billentyűt.
Aztán a székről egy
kényelmes fotelba zuhant,
megnézett már egy tucat oldalt
míg végül döntött nincs mese,
ez másképpen nem megy
az oldalra regisztrálni kellene.
Mi legyen a nevem,
- ezen morfondírozott -
amely szép és hangzatos
"A fene ezt a rendszert
hogy már mind használatos !"
majd morcos kezdett lenni
míg végre felkiáltott
megvan! -
s a társkereső oldalon termett
egy laza mozdulattal.
Magány ellen lesz ez gyógyír
"független férfit keresek"
kezdte lassan bepötyögni a szöveget.
" Új hús a piacon" !
- szimatot kaptak
nemcsak az esélyesek -
s mint legyek
szerelmes szavú levelekkel
körbedöngicsélték az özvegyet.
Ó, a mindenit erre nem készültem
csapta kezét csodálkozva össze
most a munka is várhat
ez sokkal fontosabb lett.

Fel is bukkant egy "helyrelegény"
levelezésbe kezdtek,
míg nem lelkesen fényképet cseréltek.
S mikor már a válasszal oly sokat késett
szegényt egészen sajnálni kezdte,
" Oly szépnek látott, bizonyosan elállt a lélegzete."
Ó, de ajánlatokban nincs hiány, randevúra hívják
oly izgatottan készül mint egy kamaszlány.
Elébe toppan "hercege" kissé kopott a ruhája,
na - gondolja - őt is elátkozta az a vén banyája.
De a varázslatot nincs kedve megtörni
így hát sietősen csók nélkül távozik.
Újabb versenyző állt a start-hoz
Már a lova is kehes
szól is neki rögvest - Mást keress!
S dohogni kezdett magában:
Drága lett az időm, s nem véges
be is írja rögvest,
"önmagára s környezetére igényes!"

  apró
szó - szikra
pattan
lobban
a láng
éget
a tűz
s vágy
parazsát
hazudnád
- ölemhez -
téged is
űz

Még emlékszem,
magányod kövén, hogyan vergődtek
madár lelked törött szárnyai,
élet-játékban vesztettél újra,
s naponként küzdöttél önmagaddal,
létedért én is, hogy fel ne add.
Világ ellen lettem én álarcod,
meleg takaród fázós napokon,
mosolyom mögé rejtőzhettél,
hitemből szárnyakat növesztettél,
próbálgattad erejét
hívott a múlt -
várt a messzeség,
elmentél.

Szeretném, ha már többé nem félném
az elszótlanodás kétes csendjét
és velem maradna a bizonyosság,
mint ódon várfalak között a hűség,
ahogyan az évezredes oszlop áll
harcoktól s vihartól koptatott,
úgy tudnám azt, csendedben is én lakom,
hogy erős lenne a kéz és éppúgy a szív
hangjait nem dobálná játéknak szélnek,
mert lehunyt szempillád mögött is érezném
szemed tiszta kékjét, mint ragyogó égnek.