m-miriam blogja

Vers
miriam•  2020. január 10. 21:19

Nélküled

Lelkem szomorúságtól ázott papír
rajta elmaszatolódó sorok
szavaim elárvultan keringenek
befejezetlenek a mondatok

Már csak egy tollhegy vagyok
kiürült tintásüvegbe mártott
mely vés, sercegve karcolgat
anyagot keresve a leírhatatlannak

miriam•  2019. november 7. 21:39

Várások


...mint gyermek az anyját
ki munkából megérkezett
s leste a szatyrát
- "nekem mit hoztál ? "
folyton kérdezett,
kicsiny szíve
nagyokat dobbant
míg ajándéka rejtve,
- csakis ott lapulhat -
apró keze kereste egyre
s szeme ragyogott
meglelte végre,
szaladt
meleg karokba vele,
pici ajkán fülbe súgva
szállt el még
egy könnyű sóhaj
csendesedő
hiány szava
"úgy vártalak édesanya"



miriam•  2019. október 25. 19:11

November

Fázom,

az álmok takarója nem véd,
szemem hiába keresi az utolsó

sápadt napsugarat,

ez a ködös, nehéz szagú november

arcomba lehel, magának akar.

Te itt reszketsz bennem - velem

míg ő testemhez tapad.

miriam•  2019. október 25. 18:28

Hallgatag napok


 

Mindegy nappal van e vagy éj
oly egyforma most a sötét,
körmömre égett
a gyufaszálnyi fény.
Szürke rabja vagyok a mának
a két idő közt elveszek,
fátyolos szemmel kutatom az eget
várom - nem üzen.
Hallgatag napok hullámain küszködöm
hiányoddal a csöndbe lassan belemerülök.
Ha túlélem, átlök majd a túlsó partra
hínárként bőrömhöz tapadó
illatoddal körülfonva.

 




 

 

miriam•  2019. október 23. 19:04

A mosoly hullámai

Képzelet és érzetek halmazából
összerakott téged a vágy
akartam élj valahol, találj hozzám.
Vártalak,
hol repdeső örömmel, hol sírva, zokogva
mert rendre intett a hűvös ész
"Állj, ne tovább, álmod merész!"
s ujjaim közül kifolyni készült a remény
mit szorítottam makacsul -
"Kell, hogy legyél!"
És a végtelenből elindult egy kis jel
talán a véletlen, talán más, vezette
fogta kezed s adatta tudtul
a biztos létezésedet.
Kívántam,
legyen út, mely elhozhat
és mint éltető elemét a létnek
valódból szememnek inni adj.
S most az öröm, kiapadhatatlan
egyetlen ecsetvonást ismer
a mosoly hullámait festi szüntelen
- túlcsordulsz bennem -
hiszen rád másként nem gondolhatok
amióta arcomhoz érhetett arcod,
szemem szomjúságot
szemed forrásából oltott.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom